AKKOR MÉG MINDIG

Akkor még mindig úgy tettem, mintha haza is
érnék, minden este, mielőtt felgyújtottam az üres
lakásban a villanyt, még visszanéztem a már alig
látható havas csúcsokra, aztán becsuktam az ajtót és
elálldogáltam. Mielőtt valami ételt próbáltam volna
találni, megint úgy tettem, mintha, megint és újra
elolvastam azt a három hónapja érkezett utolsó
levelet és csak nyeltem a levest, amit a szomszéd
felesége, egy német nő hozott, mert akkor már napok
óta alig tudtam úgy csinálni, mintha ennék és utána
megint újraolvastam mindent, hogy másnap, amikor
hazaérkezem, majd úgy tegyek, mintha olvasnék tovább.

kép | shutterstock.com