AJÁNLÓ – FECSKE CSABA VERSÉRŐL
A vers itt olvasható: Fecske Csaba: A csukott szem
A mai szonett-idegen versvilágban a szonett-vadász szeme felcsillan ha a formára lel, még ha az majd negyedszázaddal korábbi is. A szonettet „a költői mesterség próbakövé”-nek tartották, utóbb afféle átugrani való mérce lett, amit a versírónak illik átugrani, ha a Parnasszusra tör. A szonett összeállítása kismérnöki feladattá vált, vagyis a szerkezet került előtérbe, a mondanivalót meg rápasszították.
Ezért is üdítő, ha olyan szonettet olvasok, amelyben a gondolat indít tűnődésre. „A csukott szem” mint az Emlékezet őrzője, az olvasót szemének lehunyására inspirálja, ha csak másodpercekre is. Ez az önmagába-merülés szonettje, hatása elől nemigen lehet kivonódni. S külön ajándékként olyan kép is felcsillan, mint az évszakváltást intonáló „az ősz a nyár szívébe mártja kését” sor…