Nacsinák Gergely András

AJÁNLÓ – FAZAKAS ATTILA VERSÉRŐL

AJÁNLÓ – FAZAKAS ATTILA VERSÉRŐL

A vers itt olvasható: Fazakas Attila: Tribadúriáda

 

Leányok és nők – netán asszonyok –, akik a férfilélek mélyén közlekednek alkalmasint, leginkább bizonyos fáradt augusztusi és szeptemberi délutánokon hajlamosak előlépni az alanti félhomályból, és jönni. Jönni úgy, ahogy egykor jöttek: vagyis a már nehezen, csak hosszas latolgatással körvonalazható akkoriban idején, amikor még vártuk őket, vagy pontosabban: őket vártuk – utcasarkokon, kávézók asztalánál, kapualjak takarásában, lézengve „gyalulatlan gesztenyesorokon”, egyre türelmetlenebbül és sóvárgón ama pillanatra, amikor felbukkannak végre, vagy pontosabban: felragyognak, mint a Corona Borealis az égen, és szépek, mint „golyószabdalta márvány”. És jövésük immár nincs pillanathoz kötve (hacsak nem a hosszú augusztus végi vagy szeptemberi délutánokhoz, amikor a hárs- vagy gesztenyesorok, vagy a morzsás kávésasztalok magukban is képesek felidézni a régi várakozást és felragyogást), mert az akkori extázis valahogy széjjeldobta őket hasonlatokká és hangulatokká, vagyis verssorokká, képhalmazokká és képtelen felsorolássá – és olyankor történik, hogy az ott (téren vagy fasorban vagy kapualj mélyén) ácsorgó egyén mindenki számára láthatatlanul egyszerre trubadúrrá változik. Avagy Tribad úrrá, mert elméjében jelen és múlt színe és fonákja úgy fordul egymásba, mint Penrose képtelen, egyszerre minden oldalát láttató háromszögében.

kép | nakedscience.ru