AJÁNLÓ
2017-04-16
| Jegyzet
Egy könnyűsodrású éjszaka; talán nem is a sodrás, a hömpölygés ideillőbb. A „csendes/ magány//…//valahol a Blahán”. A rejtett, szinte sehonnan előkerülő rímek összerántják a figyelmet, érezni: „gáznehéz a hajnal”. Mit is mond nekem ez a vers, miről mesél? Két emberről, egy valamikori éjszakából kimerítve, szemérmesen rövidital-díszletekkel oldva a drámai helyzetet, ahol a mellkasban rettegő szív köré drótvirágot fon a félelem. Valami előttről beszélő sorok, mikor már tapintható a jéghideg hiány.