LÁZÁR
Kállay Kotász Zoltánnak
A feltámadás után, elunva
isten csendjét és a végtelen kertet,
felszálltam a távolsági buszra
a menny szélén, bíbor felhők mellett.
Boldogtalan élőhalott voltam,
rothadó húsát kapargató hulla –
elegem volt! Jó hecc lesz, gondoltam,
ha hazalátogatok a falumba
még egyszer. – Mikor beléptem a házba,
apám megremegett, mintha fázna.
Anyám háttal ült. Épp késeket fent.
Megundorodva álltam, néztem őket,
apám ábrázata lepett meg főleg –
úgy méregetett, mint egy idegent.