BÉKE
bánom hogy nőnek születtem
mondta anyám mikor apám
a falhoz nyomta az előszobában
mint egy csikket amit
nem lehet tovább szívni
láttam a kulcslukon át
hogy apám nevet anyám sír
és apám kezét is láttam
anyám torkán meg anyám
szemét ahogy csillogott
szép volt mint egy hullám
alatt forgolódó kő
aminek perc nyugta sincs
és nem is kíván már magának
békét