Lackfi János

ÁDÁM ANYÁK NAPJÁN

WORLD PRESS PHOTO

ÁDÁM ANYÁK NAPJÁN

Mit nézel, mint Ádám anyák napján? Milyen magányban, milyen zsibbadásban lépdel, akinek kihúzták összes fogát, illetve kihúzták apját-anyját az életéből? Nagy véres lyuk tátong a helyükön, mindig odatéved a nyelve, ezeket a krátereket nem lehet megszokni, ott lesznek akkor is, ha meggyógyulnak idővel.

Ott pörög örökre az árva az idő anyaméhében, egy mosógép dobja, dobálja fel-le, pörgeti egyre, a könnyek kútjai idővel kiszáradnak, csak só gyöngyözik fel a mélyből, avval ízesíti kenyerét, kenyere ha volna, maniókáját, manióka ha van.

Egyik nap a másiknak hempergeti tovább, hullámról hullámra él, horgonyanincs hajó, sodródó űrszemét, bamba tekintettel koldul, kunyerál, munkát, szottyadt banánt, rágót, mangópáleszt, bármit, ami segít feledni a gyomortáji mardosást. Csak akkor kel ki magából, akkor válik öldöklő angyallá, ha valaki anyját szidja, mit mondtál anyámra? kitépem a nyelved! leszakítom a fejed, és visszagyömöszölöm a valagadba, mocskos állat, szemét görény!

Jól van, jól van, ember, ereszd el a torkom, higgadjál, csak úgy mondtam, ne őrülj meg, nincs para, nyugi van, kérsz egy spanglit?

Ha kaja nincs, jó a spangli, de még milyen jó, lufifejet csinál, röhögsz, mint a fakutya, belebillensz a röhögés kásatavába, ki se látsz, odabújsz a kozmosznyi kavargáshoz, szőranya, szőranya, szemétkupacban ébredsz.

Nézel, mint Ádám a paradicsomkerten, körülötted csecsemők potyognak az anyjuk hasából, bombák potyognak a gépek hasából, földet érve felrobban mind, szilánkok és testrészek röpdösnek a világ összes tája felé. Hogy lehet kibírni a gondolatot, hogy miközben mész az utcán, babák forgolódnak az anyaméhben és bombák szunnyadoznak a repülő hideg acéltestében? És hogy ez így rendben van, az élők széttépik az élőket, mint a maniókát az ebédhez, megtörik nevetve, rossz fogaikkal megőrlik, rossz fogaival megőröl a világ.

 

Környezet 1. díj, sorozat, Az év sajtófotó-sorozata díj egyik jelöltje
Marco Gualazzini, Olaszország, Contrasto
Humanitárius válsághelyzet alakult ki a Csád-medencében részben politikai harcok, részben környezeti tényezők következtében. A 40 millió ember mentőövének tekinthető Csád-tó az elmúlt 60 évben 90 százalékkal kisebbre zsugorodott az aszály, az erdőirtás és a rossz vízgazdálkodás miatt. A megélhetési lehetőségek, mint például a halászat, elsorvadtak, a vízhiány folyamatosan konfliktusokat okoz. A térségben aktív Boko Haram dzsihádista mozgalom a nélkülözésből és az éhezésből egyszerre húz hasznot és járul ahhoz hozzá. A szervezet a helyi falvakból toborozza tagjait, az elhúzódó konfliktus 2.5 milió ember szakított el gyökereitől, tovább súlyosbítva az élelemhiányt.
Egy árvaságra jutott fiú sétál a csádi Bolban egy fal mellett, amelyre rakétahajtású gránátvetőket rajzoltak.

WORLD PRESS PHOTO kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban
2019. szeptember 19 – október 23.