BARACKLEKVÁR ’78
2001 április
Először az ágy lába süllyedt
a frissen döngölt padlóba,
aztán az egész ágy,
a szoba, a törökkori
festmények bajuszos hősei,
majd az arra tekerő
biciklis-század,
sorra az ehetetlen befőttek:
dédmamádé, ki nem érezte
már az ízeket, születésed előtt
főzött lekvárok, csonthéjas
barackmagokból kikopogtató
kiskacsák, végül az óriás
befőttesüveg, miben elfért a ház.
Éjjel mindenki a padláson aludt.
Párnájuk Kincses Kalendárium,
takarójuk lejárt falinaptár.
Celofánzörgés veri fel őket —
azt hiszik, a menny dörög.