ÁTÉPÍTÉS
2001 május
Amíg megpróbáltam
túllélegezni az átépítés zaját,
zajtalanul átépültek emlékeim.
Reggel elvétettem a megállót,
mint később, és most már mindig,
a két épületet, a két hegyet,
mintha az a régi szabadság-hegyi
szanatórium, valami indigón,
átütne ide, a Márton-hegyre,
ahová visszajöttem visszalélegezni
azt a nyitott ablaknál átaludt
kora tavaszi éjszakát, és nem találni
a fenyőt az ablak alatt, mint
kilépve a portán, az M. utcai házat,
de majd készül néhány fénykép —
a nap zárójelentései.
