Acsai Roland

ARBORETUM

1998 augusztus

ARBORETUM

„VESZTENED ILLIK”
Kertben: virágok felelőtlensége.
Hajnalra kinyílnak a madarak!
Vesztened illik. Istenem, hány éve
is? A porban keresd lábnyomukat.

HUSZONHARMADIK ÉV
Ki szeretett többet? Szíveden rozsdás
abroncsokkal, figyeled a lepkék
elrugaszkodásait. / Új leosztás
nincs. / Rád havazza hímporát, gipszét.

LEVÉL
Mi van odabent? Hűvös falevél
nyelved helyett. Arborétum a szádban.
A hörgők/szűkülése-tágulása/:
néhány sima kavics: koccan, zenél.

KÖVEK ÉVE
Mozdulatlan év. Kövek éve bennem.
Gyűlik társ-csendjük poharamba. Néma
évek alján megtapadni; moszatként
lengeni hűsen.

JÁTÉK
Kórház falán futó vékony repedés.
Ötéves, vézna, szaggatott vagyok:
fejre állított lázgörbe; köhögés.
A
 csurom szenvedést játszom. Csalok.

NEM LEHET KIBÍRNI A FEJBEN
Agyam elhazudott szimmetriája,
s tüdőmé, mely, mint két szárny rebben:
megragadt madarak tragédiája
ez. Nem lehet kibírni a fejben.

„ÖNTS RÁ MESZET A MULANDÓRA”
Mésszel öntözzél! Nyaraink kivágják
majd. Viharlámpánk leakasztva az ágról.
Mésszel álmodunk odabent. Vihar lesz.
Elviszi álmunk.

kép | shutterstock.com