EGYSZER ÍGY LESZ

meg-megbotlok
lábnyomod kráterei szétszórva a padlón
s a beszüremlő félhomályba boltíveket rajzol
a kilélegzett levegő

egyszer így lesz
egyszer véglegesülnek az utánad maradt viszonylatok
a hamutartóban elégett délutánok
s az ágy előtt agyontérdepelt kőlapok
teleírt papírlapok
teleírt üvegtáblák
nyitva felejtett vízcsapok

sugárban ömlik az arcodat permetező eső
grecói arc a tükörben
egy vagy kettő vagy mégis egy
százszorosán veri vissza a jéghideg csempe

kép | adobe.com