ALKONYODIK
2007 október

már nem gyöngyfüzér az idő
nincsenek nappalok és éjszakák
alkonyodik
egyre csak alkonyodik
amíg a hajnal nem hasítja át
magányunk szimbólumát
a harangszó úgy üli meg a várost
mint bokrait a lobbanó szél
nekicsapódik égnek földnek
nekicsapódik visszatér
az idő torlódik mélyül
az idő már nem gyöngyfüzér
a Dunakanyar lágy szögén
nem ível át a reggel párafénye
a mozdulatlanul folyó víz
mintha élne olyan halvány
olyan reménytelen
miként az értelem
a feltámadás napján