SZIVERI JÁNOS VERSÉRŐL
2010 november
A péterváradi hídnál alkonyodik
ülök a parton a padon
holmi élettanfolyamon vagyok itt
hallgatom mellettem mit magyaráznak
s noha ülni e helyen szinte gyalázat
magamat valahogy
mégis teljesen elhagyom
folyik az élet és a folyó
vize csörög mint a zsírpapír
nincs többé mély
nincs fölszín
szól vagy hallgat: egyremegy
a vízben némán ívnak a halak
mögöttem bogarak
meg motorok zúgnak sziréna búg
szerda van
s szemetelnek alá föntről a madarak
mozdul agyamban jópár
szentencia-akarat
a híd alatt hajó püffed mint a hulla
hasa alján hordja
együtt a folyóval fél európa piszkát
az innenső parti köveken lassan
hűvösödik s mint nyirok a tenyeremet
nyálazza már a homály az eget
a sajtótörvényt lapozom
alig látni de oda sem figyelek
kézfejemről zavargatok egy kései legyet
magyar szó-lapokat lenget a szél
itt senki sem olvas
(mindenki ír és beszél)
a természetet is néhány fűcsomó
képezi (át) – – –
elmúlt szinte az egész délután
nincs még csönd de zaj sincs már oly nagy
mellettem a padon hűlnek a helyek
s az égre érett pattanások ülnek ki
Sziveri János, az Új Symposion 1983-ban botrányosan leváltott főszerkesztője harminchat évet élt „egy olyas vidéken, ahol mint vegyes saláta élnek egymás hegyén-hátán a népek, és inkább megtűrve, mintsem szeretve egyik a másikát”. Ez a műve József Attila A Dunánál című versének ironikus parafrázisa, melyben a padon üldögélőnek semmiféle mély gondolata nem támad. A folyó semmit sem mesél: vize csörög mint a zsírpapír. Fülel, mit hall: emberi locsogást, kioktatást, álbölcselkedést, bogarak, motorok zaját. Semmi mást.
abszurd helyzetek megverselője
A költő mindent elkövet, hogy a kínos gondolattalanság az olvasónak is feltűnő, s ekként kínos legyen. A vers a banalitás mélypontján kijelenti: szerda van. Múlt nincs, csak jelen. Nem százezer ős sugallja, mit írjon az ember, hanem a sajtótörvény. Ahol mindenki tudja, hogy írni-mondani azt lehet, amit kell (és azt kötelező is), ott senki sem olvas, mert ami megjelenhet, az érdektelen, mint a motorzúgás. Az abszurd helyzetek megverselője, Sziveri a délszláv háború kirobbanásakor – évekkel halála után – behívót kapott. A péterváradi hidat 1999 áprilisában a NATO Újvidék összes többi hídjával együtt lebombázta. Mostanság alkonyattájt horgászok ülnek ki ott a Duna partjára. A vízbe zuhant betontömbök környékén átalakult mederben ugyanis méretes süllőket és harcsákat lehet fogni.
A jegyzet a VIGYÉL ÁT, RÉVÉSZEM című antológiába készült.