Ács József

ÖNHIBA

[ELZÚGOTT MELLETTEM]

ÖNHIBA

lemaradtam az irodalomról
lassú vagyok hozzá és tétova
félhomályban tapogatózom
ha megyek is nem tudom hova

szürkületi zónában élek
itt nem ér véget az alkonyat
nem hálni jár belém a lélek
hallgat fülel és válogat

míg zúg és iramlik az élet
ő testem tolószékében ül
az odakint hogy börtönné lett
meghúzódik inkább legbelül

jól olvasott szájról azelőtt
hasznát ennek most aligha veszi
mint idetelepített haderőt
a szavakat úgy értelmezi

inkább a neszekre figyel
távolból sustorgó zajokra
ami áradó vízként lepi el
a még nedves gondolatokra

áll az idő nem mozdul sehova
szélcsend van egyhelyben áll
a nyár sötétzöld lombsátora
műgyantával kiöntve a táj

a gesztenyefák eres tenyerét
kétségbeesetten memorizálom
megtanulom mint íratlan verset
örök kép mégis utoljára látom

lemaradtam az irodalomról
furcsa de észre se vettem
tarka könyvvásáraival ahogy
elzúgott mellettem

kép | shutterstock.com