NEMES NAGY ÁGNES VERSÉRŐL

Jég

Belémfagy lassan a világ,
mint téli tóba nádbugák,
kis torlaszokban ott ragad
egy kép, egy ág, egy égdarab –
ha hinnék Benned, hallgatag
széttárnád meleg tenyered,
s az két kis napként sütne fönn
a tél felett, a tó felett,
hasadna jég, mozdulna hab,
s a tárgyak felszökellve mind
csillognának, mint a halak.

Jég és víz: egymás közeli rokonai, mégis mennyire másként viselkednek! Mivel anyaguk ugyanaz, eltérő tulajdonságaik magyarázatát csak az anyagtalanban kereshetjük.

Nemes Nagy Ágnes egész életművében ezt a tárgyakban-képekben megmutatkozó rejtelmes formáló erőt kutatta, s tudta, neki ezt csak megmutatnia, feltárnia szabad, megneveznie nem. Istent csak akkor említi, ha különféle istenképzetekkel van vitája. A való Isten csak megnyilvánuló hatóerő lehet – számára egyébként nem több üres elgondolásnál. A kiüresedés ellen a Szárazvillám című 1957-ben megjelent kötet Jegyzetek a félelemről ciklusának versei küzdenek a leghevesebben: „Én Istenem, te szép, hives patak, / Hová futottál, szökdeltél előlem? / Hol csillapítsam buzgó szomjamat? / S hogy bocsássak meg néked eltünőben? / Zegzúgos csermely! Éppen ott apadsz, / Ahol a szomj legperzselőbb a hőben, / S idegen-légiónyi kín fakaszt / Új kínt csupán, de nem forrást a kőben” (Patak). A Minduntalan azt panaszolja, hogy „Minduntalan megsértenek. / […] percenként öl az indulat / S az indulatra, mint a zsák, / váratlan hull a bénaság. // […] Még vágyom. / De már hallom olykor, / hogy sustorog, mint függönyön / üres ablakban éji szél, / a közöny” S ezt követi a belémfagy lassan a világ.

A Jég költőjét a közérzetek halmazállapot-változásai foglalkoztatják. Honnan erednek? Kiszolgáltatottan eltűrni, elviselni – ez minden? A következő kötetben az Ekhnáton jegyzeteiből majd így fogalmaz: „Valamit mégis kéne tennem, / valamit a gyötrelem ellen. / Egy istent kellene csinálnom, / ki üljön fent és látva lásson.” Az indulat hosszú távon éppúgy bénító, mint a közöny. Talán az indulat visszaszorításának, lefojtásának vágya vitte a tárgyias költészet közelébe, melynek sokat emlegetett objektivitása persze puszta látszat: Nemes Nagy verseiben szinte forrnak, sisteregnek, füstölnek a szavak. Mindez természetes, ha a túlfűtött indulat gőze a tárgyilagos közöny jegével találkozik. A gejzír emleget is efféle „gőzölgő jégmezőket”. Gőzből és jégből életre alkalmas víz keletkezhet. Akkor a megmerevedett törmeléket, élettelen tárgyakat mintegy körülfolyják az összefüggések: eleven lényekké – halakká válnak.

A VERSES ÖRÖKNAPTÁR című antológiából

kép | vecteezy.com