KÉNYSZER
fejemben a frissen olvasottakkal
nehéz szívvel indultam lefelé a lépcsőn
gondoltam járok egyet az utcán
„Leülsz!”
ütötte meg a fülemet kapunyitáskor
az öblös kiáltás
oda-vissza verődött
a sötét házfalak között
„Leülsz!”
hangzott el újra
fehér kutyát láttam
csemetefához pórázzal kikötve
nem ült le
„Leülsz!”
lengette karját
a gyér lámpafényben
a kétméteres sovány fiatalember
kezében sörösüveg
katonabakancs volt rajta
terepszín vadászkabát
a pincekocsma lejáratában
a pultoslány cigarettázott
közeledtem feléjük
a fiún kétoldalt felnyírt
fejtetőn fürtös szőke haj
lakat formájú körszakáll
„Két hónap múlva ehető lesz”
fejtegette
„addig vajjal kenegetem”
s ezt cseppet sem tréfásan mondta
mire odaértünk világossá vált
hogy a kutyára érti
s elbődült újra
„Kenőmájas legyen belőled?”
„A szőrös kenőmájas nem valami jó!”
a kutya nem ült le
pofáján nejlon szájfogó
nézett csak maga elé
mozdulatlanul
mint aki minden szót ért
kénytelen hinni a fülének
és csak ez az egy gazdája van
