Ács József

DSIDA JENŐ VERSÉRŐL

2012 augusztus

DSIDA JENŐ VERSÉRŐL

A SÖTÉTSÉG VERSE

Ó, virrasztások évszaka!
Vastagon fog a tinta, zordul.
A rozsdalevű éjszaka
már hatkor a kertekre csordul.
Reves fák nyirka folydogál,
s te arra gondolsz: mennyi éved
van hátra még? Jaj meg-megáll
a láb, mert fél, hogy sírba téved.
…Mondd, kissé mártottál-e már
hófehér cukrot barna lébe,
egy feketekávés pohár
keserű, nyirkos éjjelébe?
S figyelted-e: a sűrü lé
mily biztosan, mily sunyi-resten
szivárog, kúszik fölfelé
a kristálytiszta kockatestben?
Így szívódik az éjszaka
beléd is, fölfelé eredve,
az éjszaka, a sír szaga
minden rostodba és eredbe,
mígnem egy lucskos, barna esten
az olvadásig itat át,
hogy édesítsd valamely isten
sötét keserű italát.

Ha egy napra vetítjük az életet, az alkonyat az elaggásnak, az éjszaka a halálnak felel meg. Ha egy évre, a rozsdaszín leveleket hullató ősz: az öregedés, a tél: a vég feketesége. Az éjben a tűztől hirtelen ellobbant szemcsék, a korom színét ismerjük fel, az alkony vörösében a lassú oxidációét, a rozsdáét. Dsida ezekhez a közkeletű asszociációkhoz a nyirkosság képzetét adja, s a feketekávéval belopja a keserűség érzetét is. A hat órakor beálló sötétség, a nappalok rövidülése, az éjszakák hosszabbo-dása arra figyelmeztet: valami zsugorodik, másvalami növekszik bennünk. A halál nem egy pillanat, hanem egy folyamat végállomása. A romlás fokról fokra itat át bennünket: szinte érzéki élmény. „Szaporodik fogamban az idegen anyag, / mint szívemben a halál”, írta József Attila.

A vers hatása a bravúros kameramozgásnak és montázsnak köszönhető. Először szűkül a kör: Dsida a kertekre ömlő éjszakát előbb egy pohárban fedezi fel, aztán figyelmünket a kockacukor mikroszkopikus részleteire irányítja – mintha tanárként magyarázná a hajszálcsövesség lényegét. Erre úszik rá egy lassan mozgó másik kamera képe: saját testünk és a rostjainkba ivódó halál, a mindent elnyelő lucskos, barna este. Vajon milyen nagy totálig tágítható a kép? Nincs időnk kivárni: nemsoká felhörpintenek bennünket.

kép | Barcsay Jenő: Este