Ács József

CZÓBEL MINKA VERSÉRŐL

2012 február

CZÓBEL MINKA VERSÉRŐL

IDEGEN VENDÉG

Magányos kerti úton
Elsárgult levelek,
Zöld nyár forró hevében
Már őszt jelentenek.

Egykor ezek mind voltak,
Egykor mind itten éltek,
Közöttük mit akarsz itt
Idegen kóbor lélek?

Hullámzó déli fényben
– Csodás – hogy kelnek járnak
A múltból ide tévedt
Szétfoszlott, könnyű árnyak.

Árnyak közé vegyül most
Az újabb árny-alak:
„Ki vagy?” „Hát meg nem ösmersz?”
„Én vagyok te magad!”

Az elszegényedő nagybirtokos Czóbel-család leánya élethosszig, azaz kilencvenkét éven át lakta az anarcspusztai kastélyt. Amit a 19. század vége kínált, mindent magába szívott: Ibsent, Baudelaire-t, Verlaine-t, romantikát és szecessziót, a divatba jött keleti bölcseletet, a lélekvándorlás tanát, tán még a teozófiát is. Boszorkány hírét költötték, s ez ellen sem volt kifogása.

Saját tisztaság-eszményét követve barátok közt is magányosan élt. Kertben, réteken, erdőben csatangolt, ihletének forrása ezért legtöbbször valamely természeti jelenség: nyárfák, magányos sziklák, egy kőrisbogár, a sötétedő kertben visítva felröppenő baglyok, a tavaszi virágözön, haragos szélviharral beköszöntő ősz, a csillagok, a fény különféle formái. Ember kevés van ebben a világban, zömük képzeletszülte lény: királykisasszonyok, boszorkányok, angyalok, éjjel nyíló földalatti bálon forgolódó holtak. A ritkán erre vetődő vendégeknél valóságosabbak a hazajáró lelkek és árnyak: ők sétálnak az üres kerti utakon. A költői énnek sincs helye ebben a világban. Oly mértékben szétfoszlik, felszívódik a tájban és a látomásokban, hogy külön léte kérdésessé válik: semmiben nem különbözik a fantázia egyéb teremtményeitől. „Mindegyik lelkem egy szétkapott része”, vallja meg a Tört sugárban. Ki volt? című versében lábnyomokat fedez fel a hóban, s már fantáziálni kezd az idetévedt alakról (idegen vendég?), mikor rádöbben: ő maga járt itt az imént. Árnyak, vetületek, lenyomatok. Saját lelke tükörtermévé lett a világ. 1893-as kötetének címével: Májá. Varázslat és illúzió.

kép | vecteezy.com