BÚCSÚZÁS HELYETT
[LÁTTAM, HOGY KÖZELEDIK]
láttam hogy közeledik
de hogy ideér-e
nem tudtam biztosan
inogtam haboztam
hogy lecsap-e a vihar
váratlan villám
hirtelen szívroham
nem lehetsz rá soha készen
vagy forognak csak odafenn a felhők
acélszürkén sötétkéken
nem tudtam csak
lóg az eső lába
damoklész kardja
de semmi se történik
vagy az égzengés után
indul a felhőszakadás
nem tudtam biztosan
a mélyből feldörömbölő
sötét morajlás után
a földrengés kipattan-e
mert akkor mint roppant kártyalap
a mennyezet alázuhanva
összetör kilapít
nem tudtam s ki hitte volna
hogy nem csak üresen jár
a húsdaráló komótosan forgó
zsírosan szürke spirálja
de a hasamba tekeredik
forog és beszív magába
aztán továbbít a kések
s a lyuggatott tárcsa felé
majd kiköp egy tálba
a porcelánra
készül az új ember
minden perc haladék
bármikor jöhetnek érted
akár éjjeli órán
és jönnek is
ha már nem járnak az utcán
ha már sötétek az ablakok
sikeresebb a vallatás
a csuklón jó szorosra húzott
műanyag kábelkötöző
a köröm alá vert tű
éjféltájt mélyebbre hatol
minden módszeresebb
és szebb a kiserkent vér
készül az új ember
tisztábbak a viszonyok
ha fehér lepedőn
saját múltadon
kipreparálva fekszel
e végtelenbe nyúló estén
tátongó seb másvalaki testén
most sót dörzsöl beléd
mert kínját neked kell
magadra venned
nem maradhat benned
semmi önsajnálat
csak elvenné a helyet
attól ami most jön
s a tiéd helyett is fájhat
álld ki szótlanul
újra meg újra ugyanazt mondja
minek mondjon hiába mást
hallgasd mint zenét a kiátkozást
te kísérleti alany
kiművelt szemtanú
vizsgázz le újra önmagadból
fél kettő van tehát már holnap
megtanulod mi a szonátaforma
ütnek ütnek fellocsolnak
a szavak záporában
nemcsak a bőröd
egész tested ég
de figyeld meg gondosan
hogy mit marnak szerteszét
nézd meg mert utoljára látod
feloszlás előtt figyeld meg jól
legapróbb részeit
azok lesznek majd a
szép emlékeid