Ács József

AZ ENERGIAMEGMARADÁS ESETE A POLITIKÁVAL

2007 december

AZ ENERGIAMEGMARADÁS ESETE A POLITIKÁVAL

Az úgynevezett szeptember 11-i eseményeket magyarázó különféle elméletek sok mindennek szolgáltak már ürügyül, de talán arra használták legkevésbé, amire a legalkalmasabbak: hogy gyakorlati példákon keresztül szerezzünk tapasztalatokat a tudás, a kétely, az érvelés természetéről.

Ha elfogadjuk, hogy sem abszolút igazság nincs, sem tények nem léteznek, mert hogy mi számít ténynek, azt is valamiféle értelmezési keret, narratíva, paradigma stb. szabja meg, még mindig fennmarad a kérdés, mi alapján választjuk épp azt a paradigmát, illetve hogy a paradigma meddig választás kérdése. Mert ha a paradigmák közti választás ismét valamely paradigmán alapul, végtelen regresszusra jutunk. A sorozat valahol megszakad, éspedig azért, mert átlépünk a gondolkodás köréből a létezés, az emberi élet gyakorlatának körébe. A következetes és a tapasztalatokkal összhangban álló körültekintő gondolkodás, a tudás is itt nyeri el a maga fontosságát. Az a világszemlélet, melyben „minden relatív” – akár tudatlanságból, képzetlenségből, tájékozatlanságból sarjad, akár számításból –, úgy rombolja az életet, hogy észre sem veszi, mit művel.

önkényes feltevések

A természettudomány módszertanában ott rejlenek a következetes gondolkodás és az intellektuális becsületesség alapelvei. Ezek az elvek nem biztosítják, hogy általuk automatikusan tapasztalataink találó modelljéhez jutunk – ahhoz intuícióra és képzeletre is szükség van –, de az ellentmondások és tévedések kiszűrésére nagyon is alkalmasak. Efféle alapelvek nélkül vég nélkül bolyonganánk különféle önkényes feltevések erdejében – például azt sem vehetnénk észre, hogyan válik egyre manipuláltabbá a tudomány. De lássuk a példáinkat!

Az „összeesküvés-elmélet” kifejezés a közbeszédben többnyire a lesajnálás eszköze. A történelem természetesen tele van összeesküvésekkel, puccsokkal és merényletekkel. Nem állíthatjuk tehát, hogy ami összeesküvés-elmélet, az eleve téves. Az elítélő hangsúly egy téves általánosításból fakadó előfeltevésen alapszik: hogy tudnillik minden összeesküvés-elmélet irracionális.

shutterstock 1440574700

Az összeesküvés-elméletek kárhoztatóinak bírálataiból mégis kirajzolódik egyfajta kép. Az irracionalitás jegyeiként jellegzetes érvelési hibákat sorolnak. Ezekben az elméletekben a.) a magyarázat alapja valamely bizonyítatlan, sokszor igazolhatatlan feltevés; b.) ezért nem induktívak, nem érvek nyomán jutnak valamilyen konklúzióra, hanem deduktívak: adott konklúzióhoz keresnek érveket; c.) a kívánt konklúzió (a hipotézis) elfogulttá teszi őket: úgy mazsoláznak az érvek és bizonyítékok között, hogy nem mérlegelik a súlyukat; d.) általában érzéketlenek az ellentmondó tényekre – a gondolatmenet réseit vagy légből kapott feltevésekkel tömik be, vagy visszamenekülnek az alapelvként szolgáló konklúzió bázisára. Nyilvánvaló, hogy egy hipotézist nem kezelhetünk konklúzióként. De egy konklúziót sem hipotézisként! Ha az összeesküvés-elméleteket nem tekintjük eleve irracionálisnak, kénytelenek vagyunk különbséget tenni észszerű és észszerűtlen elméletek között. Ehhez azonban nem elég az előítélet: az elméletek állításaival is foglalkozni kell, ami jóval fáradságosabb.

Azt senki nem kérdőjelezi meg, hogy „szeptember 11-e” egy összeesküvés eredménye. Vita csak arról folyik, hogy kik és milyen eszközökkel hajtották végre. Tehát a The 9/11 Commission Report úgynevezett hivatalos változata is szükségképp egy összeesküvés-elmélet köré szerveződik. A kérdés ezek után az, hogy a forgalomban lévő eseménytörténetek közül melyik mennyire van összhangban a tapasztalt jelenségekkel.

nem illenek a képbe

A hivatalos változat a konklúzió felől építkező irracionális összeesküvés-elméletek jellegzetességeit mutatja. Az elmélet saját legfontosabb állítására, hogy tudnillik a gépeken ott voltak a név szerint megadott személyek és ők követték el az akciókat, a mai napig nem szolgált konkrét bizonyítékkal (jegyük nem volt, a közzétett utaslistákon nem szerepeltek, kérdés, hogyan juthattak fel akkor a gépekre). A közvetett bizonyítékok jelentős része hamisnak bizonyult (pl. a repülési adatok szerinti magasságokon már nem működhettek a mobiltelefonok, a bravúrpilóták a repülőiskola tanárai szerint gyakorlatilag alig rendelkeztek repülési gyakorlattal, alkalmatlanok voltak még egy tanulógép irányítására is stb.). A hivatalos jelentés azokat a lényeges eseményeket, amelyek nem illenek a képbe, egyszerűen figyelmen kívül hagyja (ilyen pl. a WTC komplexum egy másutt óriásinak számító, 47 emeletes épületének teljes összeomlása). A jelenségek önkényes kiválogatására és ad hoc magyarázatok konstruálására a legtanulságosabb példák mégis a hivatalos szakértői jelentések. Ezek közül a legrészletesebbet az NIST (a National Insitute of Standards and Technology) készítette 2005-ben. Egy év múlva külön jelentésben próbáltak meg leszámolni a makacsul továbbélő egyéb elméletekkel, melyeket hiedelmeknek neveztek, noha szakmabeliek is képviselték azokat.

Gyakori kérdés, hogy „miért ragaszkodnak máskülönben értelmes emberek összeesküvés-elméletekhez?”, de azt nem feltételezik, hogy azért, mert az a kevésbé irracionális magyarázat.

Az összeomlásról alkotott hivatalos kép lényege, hogy a becsapódástól meggyengült szint fölötti épülettömeg leszakadt, sorban kiütve az alatta elhelyezkedő födémeket. A tények ismerete nélkül ez meggyőző magyarázatnak tetszik. A tornyok persze nem csupán betonfödémekből álltak: roppant teherbírású acélgerincük volt. Ezt a gerincet és a külső acélvázat gerendák kötötték össze, ezekre épültek a födémek. Az NIST szerint az egyik torony 11, a másik pedig 9 másodperc alatt omlott össze.

shutterstock 1440577184

Itt a probléma. Ugyanis nagyjából ennyi idő alatt ért volna földet a tetőről elejtett kavics. Ezek szerint az északi torony felső 16 szintjével szemben az alatta lévő 95 szerkezetileg ép emelet, a 435 ezer tonnányi acél és beton nem tanúsított nagyobb ellenállást, mint a levegő.

Hogyan lehetséges ez? Sehogy. Az NIST mégis ezt az abszurd álláspontot képviselte, amivel legfeljebb azt bizonyította, hogy amit tudományos intézetek állítanak, az nem feltétlenül tudományos állítás.

irányított robbantások

Vajon mi szüntethette meg az épület 95 emeletének szerkezeti integritását, méghozzá a videofelvételek tanúsága szerint minden egyes szinten egyszerre, teljesen szimmetrikus módon? Hasonló eseménysort egyet ismerünk: amikor irányított robbantásokkal döntenek le épületeket. A robbanótöltetekre épülő magyarázattal azok a fizikai jelenségek is összhangban vannak, amelyekkel az NIST jelentése nem tud mit kezdeni (például a lisztfinomságú porrá vált beton, a porfelhőkből kirepülő nehezebb szerkezeti részek, a központi acélváz különálló darabokra hullása vagy a romhalmaz mélyén hetek múlva is olvadt állapotban talált acél).

Természetesen éppen ennek az elkerülhetetlen következtetésnek a feltartóztatása érdekében ragaszkodik a kormányirányítás alatt álló tudományos intézet az áltudományos okfejtéshez. Az összeomlasztás (implosion) ilyen arányú kivitelezéséhez olyan szakértelem szükséges, amivel a világon alig néhány cég rendelkezik. Az már csakugyan aligha feltételezhető, hogy terroristák ilyet végre tudnának hajtani. A hivatalos változat tehát az irracionális összeesküvés-elméleteknek azt a jellegzetességét is mutatja, hogy érzéketlen az ellentmondó tényekre, és fantasztikus magyarázatokra hagyatkozik.

Az ellenvetés, hogy ennyi robbanótöltet észrevétlen elhelyezése lehetetlen lett volna, vitatható. Egy informatikus éppenséggel azt nyilatkozta, hogy az egyik hétvégén a tornyok bizonyos szakaszait lezárták és teljesen áramtalanították, kábelszerelési munkálatokra hivatkozva. Ami lényeges: az elhelyezés nehézségeire hivatkozó ellenvetés nincs egy szinten a fizikai törvényekből (jelen esetben végső soron az energiamegmaradás elvéből) következő érvekkel. Az elhelyezés nehézségeinek megítélésében ugyanis sokkal könnyebben tévedhetünk, mint a fizika ezerszer ellenőrzött tapasztalataiban.

De aki nem ért semmihez, annak minden csak retorika.

A VAN FOGALMAD? sorozat TUDÁS címszavához
kép | shutterstock.com