Ács József

A VILÁG ELTŰNÉSE

A VILÁG ELTŰNÉSE

nyisd ki a szemed
most megfigyelheted
ahogy a világ eltűnik
tudod hogy mindennap
mást mondanak
eddig tilos volt odanézni
mától szabad
a nagyáruházban
üres polcok tátonganak
végy mély lélegzetet
fújd ki a levegőt
kis párafelhő csak
az arcod előtt
lélegezz

a világ eltűnik
a világ megjelenik
a kettő között valami
megváltozik
kezedben ugyanaz a keménytojás
de már héja nélkül
ugyanaz a pohár az asztalon
de most üres
az asztal ugyanaz
de már nincs rajta pohár
az ablakon túl
akik ezer alakban néznek rád
meginganak majd
összecsuklanak a
kartonfigurák
árad a víz
íme a nemlétezők bokra
színházjegyek
elmaradt előadásokra
lejárt lottószelvények
politikai vitaműsorok
távolodnak a sáros hullámokon
egy szót sem érteni belőlük
beszédük ahhoz
túlságosan messze
megnyerték a főnyereményt
csak nincs aki kifizesse
dicséretük is csak átkoz
elmállott plakátok
keresztbe dőlt fatörzseken fennakadva
fohászok földi instanciákhoz
az egyik világ eltűnik
a másik megjelenik
legfeljebb a csöndet jegyzetelheted
a hallgatást amíg lehet
figyelj
a világ eltűnik
a világ megjelenik

szemed hunyod nyitod
a régi trükk
most nem segít
két szék között
a kés élén
a tetőgerincen
nem segít a régi trükk
lehunyhatod
kinyithatod
tetszés szerint

nem tűnne el
ha felkészültél volna
nyugodj meg
nem készült fel senki sem
ha ez megnyugtat
a világ eltűnik
kifosztott kert
lombját elhullatott erdő
a fentről lecsüngő
szürke felhőkből
szakadni kezd
az egyforma eső
a sárban vadnyomok
a vadak sehol
a patak felduzzadt
medrét már nem látod
kizökkent az idő
ez már nem a te
kerékvágásod
láthatatlan bozótban
láthatatlan szarvas
a világ eltűnik
a világ megjelenik

kép | shutterstock.com