A MŰVÉSZET SZÉPSÉGEI
[CSAKUGYAN ELFELEJTETTE?]
Szereplők:
TAKARÍTÓNŐ
EMESE, a zongoraművész élettársa,
VERA, a volt felesége, orvos, mindvégig maszkban,
ANYA, a zongoraművész anyja,
JÁNOS, a zongoraművész
A zongoraművész lakása, nagy ablakokkal. A Takarítónő jön be először, nyomában a többiek, tavaszi kabátjaikat felakasztják a fogasra, aztán leülnek az asztal köré. A Takarítónő folytatja a munkát.
TAKARÍTÓNŐ: jött és beengedett
azóta ül a zongora előtt
mint akit otthagytak
ruhákkal kitömött
padlóra ejtett nejlonzsák
tartás nélküli hurka
EMESE: elég a puszta létezés azt mondja
TAKARÍTÓNŐ: persze a kovidban nincsenek koncertek
EMESE: bennem nincsenek koncertek azt mondja
elmaradnak sorra bennem a koncertek
ANYA: táblás házakkal ment pedig azelőtt
VERA: régen micsoda eleganciával
tudott műveket befejezni
rahmanyinovot
ANYA: azon az októberi estén
emlékszem a zeneakadémián
fejezte be rahmanyinovot
utána meleg eső a liszt ferenc téren
földszagot hozó nyári zápor
és nem volt esernyő senkinél
nem mondtam neki megfázol fiam
annyira sugárzott
annyira szabad volt
annyira tele energiával
VERA: kár hogy a koncerttermen kívül
nem tudta ugyanígy féken tartani
ahogy befejezni sem tudott semmit
nem befejezte csak abbahagyta
ANYA: hagyjuk ezt
nem értem miért nem jön
TAKARÍTÓNŐ: (létrát húz az ablak elé, felmászik rá)
mióta itt vagyok
ki se jött a szobájából
vagy ül a zongoraszéken
vagy alszik
(létráról ablakot mos)
én még egyáltalán nem hallottam zongorázni
mesélem a lányomnak hogy
zongoraművésznél takarítok
és hallottad már gyakorolni kérdezi
mondom nem
soha nem gyakorol
azt mondja kizárt
akkor az milyen zongoraművész anya
a zongoraművészek gyakorolnak
mert az a csúcsforma kulcsa
tudod egy napot ha kihagynak
még csak ők hallják
ha kettőt már a kollégák is
ha hármat már mindenki
olyan nincs hogy nem gyakorol
talán ha nem vagy ott
mondom neki nem
ez az ember nem gyakorol
ez úgy ül ott
mint aki mindent elfelejtett
EMESE: azt mondja semmit sem felejtett el
hiánytalanul megvan benne minden
csak nem tudja eljátszani
VERA: mindegy
megszűnt mint zongoraművész
zöldségeket kezdett beszélni
aztán ellenem fordult
mintha én hajszoltam volna bele
te választottad a koncertzongorázást mondtam
és van is tehetséged hozzá
elutasítod a felkéréseket
nem értem
meredten nézett a szemembe
aztán lecsúszott rólam a tekintete
pihend ki magad mondtam
TAKARÍTÓNŐ: kérd meg hogy játsszon
mondja a lányom
mondom dehogy kérem
nem merem megszólítani
csak ül néz maga elé
mire azt mondja zongoraművész nahiszen
ANYA: az volt
zongoraművész
TAKARÍTÓNŐ: azt mondja nincs olyan
hogy én takarítónő vagyok de nem takarítok
ugyanis a lányom is takarít
ő még vállal nehéz munkákat
festés utánit
én mondom
festés utánit soha többé
te lányom még bírod
VERA: sajnos tényleg vége
már nem fog visszatérni
a koncertpódiumra
EMESE: azt mondja ez nem a vége
hanem a kezdete valaminek
VERA: nekem nem volna türelmem kivárni
de maga tudja
EMESE: azt mondja egy hang elég
ha a megfelelő pillanatban
szólaltatják meg
VERA: köszönöm kívülről fújom a szövegeit
egy szó elég lett volna
ha a kellő időben kimondja
mindegy
pár évet kihagyott
a koncertközönség már kezdi elfelejteni
ANYA: ez a kovid is
jól betett nekünk
TAKARÍTÓNŐ: (ablak másik oldalát mossa)
na a lányom akkora energiabomba
ő nem fél a kovidtól megy mindenhová
VERA: attól hogy nem fél
még fertőzhet
erre nem gondol?
TAKARÍTÓNŐ: nincs neki semmi baja
VERA: és ha tünetmentes hordozó?
ANYA: jaj elég
nem akarom ezt hallgatni
már az agyamra megy
VERA: épp az időseknek kell vigyázni
ANYA: én nem bírom a maszkot
úgy érzem megfulladok
VERA: pedig ez a minimum
ANYA: igen?
és mi a maximum?
TAKARÍTÓNŐ: nekünk dolgozni kell
egy hét ha kiesik
csak mi érezzük meg
ha két hét
már a rokonaink is
egy hónap után
mindenki látná rajtunk
hogy lecsúsztunk
mi nem tehetjük meg
hogy nem dolgozunk
VERA: na ez a különbség
különben maszkot tehetne
szerencse hogy épp ablakot pucol
megvan a kellő szellőzés
de munka közben
akaratlanul liheg
maga nem veszi észre
de én igen
liheg
nem mondom hogy ne lihegjen
ezzel jár
de tehetne maszkot
TAKARÍTÓNŐ: nem kapni levegőt benne
engem általában
hagynak egyedül takarítani
a végén mindig átszellőztetek
ANYA: az én hibám
elfelejtettem hogy ez a maga napja
első csütörtök
TAKARÍTÓNŐ: szerda
ANYA: csütörtököt mondtam?
VERA: mindegy
csinálja csak
ANYA nem értem
miért mondtam csütörtököt
VERA: mindegy
akár szerda akár csütörtök
nem sok értelmét látom hogy idejöttünk
kimozdítani az általános tétlenségből
hogy majd a kedvünkért kilép
önsajnálata langyos fürdőjéből
ugyan
naivitás
EMESE: azt mondja rettentően besűrűsödött az idő
hiába gyakorlott úszó valaki
mézben az se tud
ANYA: mézben úszni?
nem értem
tényleg szerda a takarítónap
VERA: (Emeséhez)
maga még végighallgatja ezeket
fegyverek közt hallgatnak a múzsák
ésatöbbi ugyan már
milyen fegyverek
hajlamos mindent dramatizálni
túloz nagyít kiszínez
mert a valóság túl szürke
az ő zsenialitásához
mondtam te annál sokkal jobb zongorista vagy
neked nem lenne szükséged ilyen allűrökre
a darab záró akkordjánál
hatalmas körívben mindkét kart hátravetni
mintha robbanás lökné a magasba
micsoda olcsó fogás
ez nem méltó hozzád
azt mondja oda kell tenni a pontot
háromszoros sforzando
vásári mutatvánnyá silányítod mondtam
minden hangot visszamenőleg hiteltelenítesz
és ahogy a végén megtapsolod a közönséget
kiábrándító ócska hízelgés
kifejezetten fülsértő mondom
zenész létedre hogy nem hallod
ANYA: lisztet nyugodtan
lehet így játszani
VERA: lehet
de nem érdemes
pont azért játszott annyi lisztet
hogy ezeket a bombasztikus trükköket elsüthesse
hogy hízeleghessen a közönségnek
és az cserébe behódoljon neki
ANYA: de hiszen tényleg szerették
VERA: sajnálom az én gyomrom
ezt nem veszi be
EMESE: csinálok szendvicseket
VERA: szellemes
EMESE: nem
én tényleg
s tegnap csináltam vinetét
padlizsánkrémet
ANYA: kedves tőled emese
(a takarítónőhöz)
maga nem kér?
ehetne velünk
TAKARÍTÓNŐ: nem köszönöm
kiesnék a ritmusból
és leeresztenék
folytatnám ha lehet
EMESE: (kimegy)
TAKARÍTÓNŐ: ha leállok
kétszer annyi fáradság aztán újrakezdeni
szerencsére a mosás már lement
ANYA: örülök hogy maga jár ide
mert lelkiismeretesen dolgozik
TAKARÍTÓNŐ: a lányom is megy előre mint a tank
negyvenéves zsíros koszt lesúrol
a konyhaszekrény legtetejéről
mindent megcsinál
a tulajok meg szabadkoznak
anyuka lakott ott vagy a néni
vagy örökösök vagy életjáradék
hihetetlen hogy rá tud kövesedni
a konyhaszekrényekre a kosz
nincs pénz felújítani mondják
ebben kell lakniuk
VERA: nem tudott megújulni
erre megsértődött a világra
jó ideje hátat fordított neki
mit számít hogy idejöttünk
ANYA: ilyen a válságidőszak
majd kilábal belőle
és egyszer a járvány is véget ér
VERA: neki az a megújulás
hogy végre talált valakit aki
ájult tisztelettel hallgatja
a hülyeségeit
kölcsönösen megtapsolhatják egymást
ANYA: emese olyan kedves teremtés
VERA: nem arról van szó hogy kedves-e
nyilván az
hanem hogy mire használják
ANYA: emlékszem a zeneiskolában
nehezebb darabot akart eljátszani
a felsőbb évek anyagából
de az még meghaladta a képességeit
makacsul nyúzta nem ment
elkeseredett
végül sikerült eljátszania
borzalmas szögletesen
érezte hogy nem jó
csalódott magában
elment a kedve az élettől
egy hétig le se ült a zongorához
de én nem szóltam rá
valahogy mindig kiforrnak a dolgok
EMESE: (beszól a konyhából)
nem tudom valahogy beakadt a pirítós
nem akar kijönni
majdnem megégett
inkább lekapcsoltam
ANYA: megyek megyek
(a Takarítónőhöz)
karácsonyra vettem neki
a kenyérpirítót
én se nagyon ismerem
(eltűnik a konyhában)
VERA: (a Takarítónőhöz)
nem tudom
ez a generáció valahogy
olyan ügyetlen
gyakorlatiatlan
TAKARÍTÓNŐ: nem ismeri a lányomat
mindent megold
még villanyt is szerel ha kell
VERA: jó vannak kivételek
de úgy általában
borzasztó
TAKARÍTÓNŐ: most mondja
ők a pirítóval nem tudnak mit kezdeni
maga meg velük
VERA: (kitágult orrcimpákkal hallgat a maszk mögött)
ANYA: (a konyhából kiabál)
megvan! sikerült!
(bejön)
folyton újítanak valamit
az ember már nem ismeri ki magát
VERA: jut eszembe
hogy állnak az oltásokkal
ANYA: két kajzer
VERA: (a Takarítónőhöz)
és maga?
TAKARÍTÓNŐ: két szeneka
de a lányom nem oltatja be magát
azt mondja az emberek
nagy többsége leküzdi
és immunissá válik
fölösleges mindenkit végigoltani
az a gyógyszercégek üzlete
ha meg annyira változékony
az oltás se hat
VERA: ez egy ilyen ország
itt mindenki mindenhez ért
virológus takarítónők
és autószerelők
akik másokat felvilágosítanak
nevetséges
és tragikus
a legsötétebb
emberi ostobaság
TAKARÍTÓNŐ: ne vegye úgy a szívére
VERA: nem a szívem a kérdés
hogy mit hisznek
innentől nem az ő magánügyük
mások életével játszanak
TAKARÍTÓNŐ: a lányom szerint
a gyógyszercégek játszanak
mások életével
azt mondják kipróbálatlan
kísérleti vakcina
ezért semmi sem garantált
kivéve a bevételüket
szimpla zsarolás
VERA: helyben vagyunk
megvan minden rossz forrása
a fejlesztés gyártás nyilván ingyen van
komolyan mondom nem értem
maga is fölvette az oltást
TAKARÍTÓNŐ: föl
mert van ahol kérik az igazolást
nem lenne jó ha kiesnék a munkából
na én végeztem
elkezdem a konyhát
EMESE: (bejön egy szendvicsekkel megrakott tállal)
tessék a szendvicsek
s mindjárt hozom a vinetét pirítóssal
(kimegy)
VERA: erdélyi lány
nem tudtam
TAKARÍTÓNŐ: jöttem csak néztem
hogyhogy nincs itt emese
ANYA: beteg az édesanyja
hazaköltözött hogy ápolja
VERA: kovidos?
nem mondja!
ANYA: nem
a cukra magas
nehezen gyógyul a lába
egész nap fekszik
VERA: ő meg elmászkál otthonról?
hazaviszi a fertőzést
mivel van beoltva?
ANYA: fogalmam sincs
TAKARÍTÓNŐ: (kimegy a konyhába)
EMESE: (behozza tálcán a padlizsánkrémet a pirítósokkal)
ezek is készek
még teát főzök
VERA: milyen oltást kapott?
EMESE: nem mentem oltásért
VERA: nem hiszem el
a beteg édesanyját ápolja
és nem oltakozik?
mire vár?
EMESE: (vállat von)
VERA: meg akarja ölni az édesanyját?
EMESE: nem, csak…
VERA: csak mi?
persze maszkot se tesz
EMESE: (vállat von)
VERA: gondolja
hogy csak megússza
majd lesz valahogy
vagy mit gondol?
EMESE: nem értem
VERA: na ezt a legegyszerűbb mondani
nem érti
mit nem ért?
az oltást nem veszi fel
maszkot nem tesz
mit gondol?
hogy majd lesz valahogy?
EMESE: kimegyek főzök teát
VERA: ne menjen sehova
válaszoljon!
EMESE: (kimegy)
ANYA: a fiam miatt jöttünk
hogy kizökkentsük
az elzárkózásból
nem azért hogy egymással veszekedjünk
VERA: felfoghatatlan!
micsoda hazugságokban élnek emberek!
saját magának is hazudik
elhazudja az egész életét
berendezkedik a hazugságaiban
bélelje csak jó kényelmesre
öncsalások és tévhitek
puha párnáival
éljen álomvilágban
mit bánom én
de itt már más bőrére megy a játék
fel kéne lassan ébredni
ANYA: nem értem hol a fiam
hogyhogy még mindig alszik
nem hallotta hogy megjöttünk?
hogy beszélgetünk?
VERA: romlik a hallása
ANYA: ilyen mélyen alszik?
lehet hogy egész éjjel fent volt
VERA: most fordul a másik oldalára
a háta közepére kíván bennünket
jobban tetszik neki a sűrű köd
amiben él
ANYA: nekem soha nem fordított hátat
édes istenem
lehet hogy nincs jól
lehet hogy nem tud felkelni
mióta egyedül él
VERA: nem ő a beteg
hanem emese anyja
ő valószínűleg tényleg nem tud felkelni
ANYA: hát akkor nem beteg de válságban van
VERA: persze
befestette magát a sarokba
ANYA: tessék?
VERA: képzeljen el egy szobát
elkezdi mázolni a hajópadlót
egy belső sarok felé haladva
végül ott reked
nem mozdulhat amíg
meg nem szárad az egész
így szorította ő is sarokba magát
szaporodó rögeszméivel
követhetetlenné vált
nem is követte senki
íme a bizonyíték hogy igaza van
annyit fantáziál a hangokról
az ideális megszólalásról
hogy ténylegesen
egyetlen hangot sem üt le
nem zeneszerző vagy könyörgök
mondtam neki
e-lő-a-dó-mű-vész
bemutatod interpretálod
amit mások írtak
és nem is akárhogy
ne absztraháld már el az egészet
teoretikus magasságokba
A konyhából kőpadlóra hulló, szilánkokra törő csésze és csészealj csörömpölése
TAKARÍTÓNŐ: (csak a hangját hallani)
semmi baj
mindjárt összesöpröm
ANYA: önkéntelenül
szegény
VERA: mondom én
ügyetlen
de persze biztos benne
hogy neki nem kell az oltás
nemcsak kézügyessége nincs
a gondolkodása is suta
már az első mozdulatán látod
hogy jobb lenne ha letenné
meg se kellett volna fognia
hajszálra ugyanígy
már az első szaván érzed
hogy ostoba
ANYA: vera ebben nincsen igazad
VERA: velejéig ostoba
ez a típus ugyanazt ismétli
az élete minden területén
úgy jár mint a vírustagadók
akik addig prédikálnak
míg lélegeztetőgépen végzik
aztán a temetőben
ANYA: vera
VERA: keserű igazság
nem ízlik
megértem
nem akarja lenyelni
megértem
előbb-utóbb kiköpi valahogy
mind ezt csinálják
forgatják a szájukban egy darabig
aztán kiköpik
és azzal helyreáll a rend
amit ők annak neveznek
ők és az igazság
mint az olaj és a víz
nem keverednek
EMESE: remegő kézzel hozza a tálcát három csésze gőzölgő teával, cukortartóval, kiskanalakkal, leteszi az asztalra
VERA: köszönjük
szalvétát is hozna?
EMESE: bólint és kimegy a konyhába
ANYA: ne csináld már vera
VERA: mit?
ANYA: hagyd békén szegényt
VERA: de hát miért
történt valami?
miért kell úgy csinálni
mintha cukorból volna
levert egy teáscsészét
nem kell ennek akkora feneket keríteni
nem óvodás már
ANYA: nem a teáscsésze
VERA: hát akkor mi
felnőtt nő nem?
leverte összetakarítja
ANYA: a takarítónő megcsinálja
VERA: miért kell babusgatni védelmezni
mint ártatlan virágszálat
értem én
pont erről beszéltem
EMESE: hozza a szalvétákat
VERA: köszönjük
esetleg citrom is van?
EMESE: ez earl gray
VERA: aha
na jó
Csendben teáznak. Csak a kiskanalak csilingelnek a teáscsészék oldalán. Senki nem vesz szendvicset.
Vera csak arra az időre húzza lejjebb a maszkot, amíg iszik.
VERA: mit is dolgozik egyébként?
EMESE: óvónő voltam
VERA: és most?
EMESE: édesanyámat ápolom
VERA: és miből élnek?
EMESE: a nyugdíjából
VERA: aha
EMESE: (Anya felé fordul)
tessék venni
s a pirítós a vinetével
ANYA: este tévézés közben
diót ettem almával
és teljesen kicsípte a szám
most nem tudom megkóstolni
de nagyon kedves tőled
VERA: na
ha megittuk
(lenyeli az utolsó kortyot)
szerintem keltsük fel
(visszahúzza a maszkot a helyére)
EMESE: biztosan nem aludt éjszaka
VERA: bocsánat de
ki ő?
csecsemő?
tudja jól hogy jövünk
szerdán kettőre
és lefekszik aludni?
nem pofátlanság ez?
EMESE: nem szándékosan
lehet hogy elnyomta az álom
VERA: most minek védelmezi?
ez valami reflex magánál
a legjelentéktelenebb ügyek kapcsán is
azonnal a védelmére kel
mindent megindokolni
mindent kimagyarázni
minek ebbe ennyi energiát ölni?
EMESE: csak mondtam
VERA: de minek?
EMESE: ez a maga problémája
maga meg ebbe öli az energiáját
ebbe a faggatózásba
VERA: mert engem érdekel
például hogy miért nem oltatta be magát
mivel indokolja hogy nem
EMESE: sokat beszélgettünk erről
VERA: tudom jól hogy nincs beoltva
nem lepett meg hogy ő nem adatja be
amilyen önző és narcisztikus
majd megvédik a többiek
a nyájimmunitás
ő úgyse mozdul ki otthonról ésatöbbi
EMESE: hogyhogy önző?
VERA: nem vette észre
kedves emese?
csak a saját szempontjai érdeklik
szóval miért nem oltatta be magát
mikor beteg édesanyját ápolja?
EMESE: hagyjuk
VERA: nem veszi észre
hogy erről szól minden
erről a „hagyjuk”-ról?
mindent hagyjunk
majd csak eltelik az élet
aztán véget ér valahogy
ezt látom
csak érdekelt volna hogy mit mondott
miért ne oltassa be magát
EMESE: azt mondta hamis ez az egész
VERA: tehát szerinte a járványtan zenei kérdés
a válságkezelés esztétikai probléma
gratulálok
EMESE: nem zeneileg
VERA: akkor hogyan hamis
mit jelent ez?
EMESE: ami az egészet körülveszi
VERA: miért mi veszi körül?
EMESE: hát maga is tudja látja
VERA: látom igen
csak nálunk több százan halnak bele naponta
ezt szeretnénk megakadályozni
minden lehetséges eszközzel
ez maga szerint hamis?
EMESE: nem ez
VERA: egyáltalán maga így is gondolja
hogy ez hamis
vagy csak én feltételezem
EMESE: már nem is tudom
én
VERA: óriási szerencse
meg persze a tudósok sikere
hogy sikerült ilyen gyorsan
vakcinát kifejleszteni
már csak azt kell elérni
hogy mindenki beoltassa magát
mindegy milyen eszközökkel
mindenki felelős mindenkiért
de nem mindenki fogja ezt fel
nekünk mégis el kell érnünk
hogy beoltassák magukat
azok is akik ezt nem fogják fel
lehet hogy primitív eszközökkel
de akkor is
az esztétikai szempontok
ne haragudjon nem érdekelnek
az érdekel hogy ez a sok ezer ember
életben maradhatott volna
hogy primitív az üzenet
hogy szájunkba rágják
hogy ezerszer elismétlik
nem ér-de-kel
fanyalog az értelmiség
fanyalogjon
fintorgassa az orrát felsőbbrendűen
ahogy ágálnak tiltakoznak
a partvonalon kívül
s közben fontosnak képzelik magukat
szánalmas bohóckodás
az értelmiségnek nálunk sose volt arányérzéke
ANYA: bocsáss meg vera
de azt mondtad
felkeltjük
VERA: róla mondjuk többet feltételeztem
de úgy látom lecsúszott
elsüllyedt
és minden téren kompenzál
emese pedig
rosszkor volt rossz helyen
és rossz lapot húzott
ANYA: miatta jöttünk ide vera
miatta vettél ki szabadságot
hogy vele foglalkozzunk
szerintem depressziós
ezt nem lehet félvállról venni
mellé kell állni
VERA: depressziós
manapság felkapnak orvosi műszavakat
hogy aztán ráaggassák mindenre
azt hiszik ezzel megmagyarázták
és elintézték
persze mindenki depressziós
a kimerültség az depresszió
a rosszkedv az depresszió
a lustaság az depresszió
mindent egy kalap alá vesznek
merő lustaságból
hogy orvosi problémát csináljanak belőle
EMESE: szerintem sem depressziós
VERA: elismerőleg
na
ANYA: ne a szavakon lovagoljunk
keltsük fel
itt vannak a szendvicsek
itt a padlizsánkrém
itt van a tea
lehet hogy nem is reggelizett
Emese, Anya és Vera a szoba zárt ajtajához óvakodnak. Anya benyit, majd belép, nyomában a többiek.
ANYA: nincs itt
akkor hol van?
Kínosan hosszú sötét, aztán visszajön a világítás.
A szereplők tanácstalanul álldogálnak az ajtó előtt. A Takarítónő is jön a konyhából.
TAKARÍTÓNŐ: mi az?
ANYA: nincs a szobájában
TAKARÍTÓNŐ: hogyhogy?
ANYA: ahogy mondom
nem ül a zongoránál
nem fekszik az ágyban
nem ül a fotelben
nincs sehol
TAKARÍTÓNŐ: az ágy alatt nézte?
ANYA: tessék?
TAKARÍTÓNŐ: bocsánat
VERA: azt mondta
mióta itt takarít
nem jött ki a szobájából
TAKARÍTÓNŐ: úgy emlékszem
VERA: és miután beengedte
ott ült a zongoránál
TAKARÍTÓNŐ: igen
VERA: akkor a szobájában kellene lennie
EMESE: hacsak
VERA: mi hacsak
EMESE: hacsak
úristen
jános
Emese berohan a szobába. Pár pillanat múlva visszajön.
EMESE: hirtelen azt hittem kiugrott az ablakon
de mindkét ablak zárva
ANYA: jaj istenem
VERA: de akkor már amúgy is
csődület lenne az utcán
mentők szirénázása satöbbi
arra felfigyeltünk volna
TAKARÍTÓNŐ: hacsak nem
valamelyik erkélyre esett
ahol nincsenek otthon
ANYA: miről beszél
hát minden ablak zárva
az isten szerelmére
TAKARÍTÓNŐ: én sem értem
hova tűnt
EMESE: felhívom
Mobiltelefont vesz elő, elindítja a hívást, a szobából telefoncsörgés hallatszik.
VERA: nem mondja
hogy a vezetékesen hívja
EMESE: nem a vezetékesen
neki ez a csengőhangja
(leteszi)
ANYA: telefonáljunk a rendőrségre
TAKARÍTÓNŐ: az utcánkban volt ilyen eset
a második szomszédunknál
az öreg mama felült a buszra
aztán leszállt valahol
hogy inkább hazajön
de nem ismerte a vidéket
eltévedt valami erdei úton
nem kell várni
mindjárt be lehet jelenteni
a rendőrség segít keresni
ellenőrzik a kórházakat
pályaudvarokat
és hogy nincs-e
az azonosítatlan holttestek között
ANYA: hagyja abba
TAKARÍTÓNŐ: jó hát nem azért mondom
csak hogy ez a rendszer
különben annyi a dolguk
gyors eredményt nem lehet várni
VERA: nem hiszem hogy
erre szükség lenne
otthonülő volt világéletében
nyaralni is úgy kellett elvonszolni
ANYA: kicsi korában se nagyon játszott
más gyerekekkel
soha nem ment volna el hazulról
úgy hogy nem szól
egyszer volt ilyen
még kint laktunk pestlőrincen
hét-nyolcéves lehetett
kerestük az egész házban
nem találtuk
a kertben se láttuk
már a szomszédoknál is
kérdezősködtünk
de senki nem tudott róla
kiderült felmászott hátul a diófára
és ott olvasott
mikor előkerült kiabáltam vele
máskor ilyet ne csináljon
hogy nem szól
és akkor megláttam a kezében
az illemtankönyvet
a narancssárga fekete-fehér
burget-kovácsvölgyi
hogyan viselkedjünk
nem tudtam abbahagyni
a nevetést
le kellett ülnöm
hát így ne fiam
ő is nevetett
VERA: nem tudom
akkor várjunk
EMESE: szendvicset teát
TAKARÍTÓNŐ: megyek folytatom a konyhát
(visszamegy)
Csönd
EMESE: nekem az jut eszembe
a múltkor fejtegette mit jelent
meghalni a világ számára
VERA: a világ számlájára
így pontosabb
EMESE: de hogy az pont nem a halálról szól
hanem az életről
VERA: neki
EMESE: sajnos már nem emlékszem pontosan
hogy meghalni a halál számára
az élet maga
VERA: hitgyülis lett?
EMESE: hogy mi?
ja nem
VERA: ott mennek ezek a témák
azoknak zongorázhatna is
lenne közönség
EMESE: nem jár sehova
VERA: tapasztaljuk
Csönd
VERA: hát
kínos
Hallgatnak
VERA: nekem mint orvosnak
nem olyan egyszerű megszerveznem
hogy ne dolgozzak
jó este nem tarthattuk
a karantén miatt
ez egyszerűen pofátlanság
Lentről megérkező lift hangja. Kulcszörgés, nyílik a bejárati ajtó, belép János, leveti, fogasra akasztja a sálját, a kabátját, megindul a nappali felé.
Az ott várakozók felállnak az asztal mellől. Úgy tekintenek rá, mint valami jelenésre.
JÁNOS: (csodálkozva)
szervusztok
hát ti?
VERA: hát mi
hol voltál?
ANYA: az ég szerelmére
miért csináltad ezt velünk?
JÁNOS: mit?
holnapra volt megbeszélve
ANYA: dehogy
JÁNOS: mert szerda a takarítónap
csütörtököt mondtál
ANYA: jaj ne
János megcsókolja az anyját, Emesét, Vera a maszkja elé teszi a tenyerét, elhárítja
VERA: hogy lehet
a takarítónő végig itt dolgozott
ő nem látta hogy elmentél
JÁNOS: kisütött a nap
kedvem támadt kimenni a levegőre
ő meg épp vécén volt
odaszóltam hogy lementem
lehet hogy nem hallotta
ment a mosógép
ANYA: csütörtököt mondtam?
VERA: szerda vagy csütörtök
most már mindegy
itt vagyunk
JÁNOS: (Emeséhez)
hát te?
úgy volt te nem jössz
EMESE: aztán rábeszéltek
JÁNOS: értem
EMESE: s vettem pár dolgot
szendvicsnek valót
legyen pár falat
JÁNOS: jó
Csendben néznek egymásra
JÁNOS: hogy vagytok?
ANYA: te hogy vagy
JÁNOS: lementem sétálni
nemrég fedeztem fel
milyen óriási dolog a séta
VERA: ne mondd
ezt te fedezted fel
JÁNOS: a költészet a zene és a séta
rokonok
ANYA: engem érdekel
JÁNOS: vegyük a zenét
szigorú matematikai rend
uralkodik benne
mégis a legvadabb érzelmek
zúdulnak rajta keresztül
fájdalom és öröm árad szét
egy matematikai struktúrán
a költészet is meghallja
a nyelv belső ritmusát
nem mindegy mit
és milyen ütemben mondunk ki
és lüktetése van
a gondolatoknak is
VERA: prózai kérdés
be vagy már oltva?
JÁNOS: mármost a séta ugyanez
VERA: kérdeztem valamit
JÁNOS: a világnak térbeli ritmusa van
a természeti világé
meg az ember alkotta világé
kétféle ritmus
a városban ezek összekeverednek
a séta során leolvassuk ezeket
ahogyan a tű
olvasta le régen
a hanglemez barázdájába kódolt muzsikát
a legprózaibb leghétköznapibb rend
az utcák a lámpaoszlopok ritmusa
a szembejövők szabálytalan csoportjai
és az égen mint elmázolt csodálatos színakkord
a nap
VERA: mielőtt kikötsz a festészetnél
felelj
be vagy már oltva?
JÁNOS: látod hogy be vagyok oltva?
VERA: tessék?
JÁNOS: szerinted mivel vagyok beoltva?
VERA: ezt kérdeztem
JÁNOS: te vagy az orvos
VERA: ezt utáltam mindig
hogy hülyének tetteted magad
mikor mindent rohadt pontosan értesz
én mindjárt felrobbanok
JÁNOS: várj
VERA: milyen oltást vettél fel
JÁNOS: rengeteget
VERA: utoljára mondom
ne játszd nekem az idiótát
mert fogom magam és elmegyek
külön ezért vettem ki egy nap szabadságot
JÁNOS: a szabadság máshol van
VERA: na ebből elegem van
narcisztikus fasz
(kirohan a vécébe)
ANYA: miért csinálod ezt kisfiam?
nem értetted?
azt kérdezte milyen vakcinát kaptál
JÁNOS: tudom
ANYA: akkor miért nem feleltél neki?
nem mered megmondani
hogy nem vagy beoltva?
sokan nincsenek még beoltva
nem te vagy az egyetlen
és nem csodálom
ez egy kísérleti vakcina
és nem mindenki szeretne
részt venni ebben a kísérletben
minden kísérlet kockázatos
én megértem
aki jobban fél a betegségtől
mint a vakcinától
az beadatja
aki meg fordítva az nem
és aki nem adatja be
az nem a többiek ellensége
hiszen nem tudjuk még
az oltás mennyire hatásos
és mennyire káros
ezt senki se tudja
meg aztán van természetes immunitás
azzal is védi magát
és a többieket is
Lehúzott vécé hangja
nem mind betegszik meg
aki megkapja
de akkor is immunis lesz
VERA: (kirobban a vécéből)
miért kell a hátam mögött megbeszélni
nem olyan vastag ez az ajtó
hallottam mindent
az anyádnak tudsz felelni nekem nem
rendben van
akkor nézz az anyád szemébe
és neki mondd el hogy nem vagy beoltva
ANYA: vera ne csináld
VERA: tessék állj meg
nézz anyád szemébe és mondd hangosan
nem vagyok beoltva
JÁNOS: ez milyen tea?
EMESE: (alig hallhatóan)
earl gray
VERA: gyáva szar
A Takarítónő megáll a konyhaajtóban
EMESE: nincs beoltva semmivel
VERA: beszéljek a szóvivőddel?
a kurváddal?
ANYA: de vera
VERA: élesen fogalmazok tudom
de szeretném már átvágni magam
ezen az ócska bozótoson
szemernyi igazság azért van benne
a művész úr nem ereszkedik le odáig
hogy feleljen egy kérdésre
amire minden ötéves tudna válaszolni
ez a házi akváriumban tartott
fakó halacska tátogja el
helyette hogy nincsen beoltva
igen a gondolatoknak van ritmusuk
és szenvedély árad a szabályos rendben
nem érted nem látod hogy
még a saját szövegedet se
veszed komolyan?
JÁNOS: de komolyan veszem
és most már árad is
VERA: akkor engem nem veszel komolyan
JÁNOS: de igen
VERA: csak épp semmibe veszel
levegőnek nézel
elkezded kérdezgetni
hogy milyen a tea?
(az asztalra csap)
hát velem ezt nem csinálod
ANYA: de hát vera mégiscsak
mi vagyunk a vendégek
a fiam lakásában
nem lehet így beszélni vele
VERA: te kértél hogy vegyek ki szabadságot
hogy üljek ide ehhez az asztalhoz
nem azért hogy teázgassunk
ha teázgatni akarok
majd elmegyek egy teázóba
hogy udvariaskodjunk
arra nekem nincs időm
egy járvány kellős közepén
átszervezés közben
meg fogunk szakadni a munkától
és én vegyek ki egy szabadnapot
jöjjek el ide
hogy ezt hallgassam
hogy milyen szép a város napsütésben
komolyan?
ez lett volna a terv?
JÁNOS: besűrűsödött az idő
mint a méz
nem lehet úszni benne
VERA: fogjatok le
én megfojtom ezt az embert
JÁNOS: pedig ugyanarról beszélünk
VERA: csak én érthető nyelven
JÁNOS: nemcsak rólad van szó
nemcsak az orvosokról
nemcsak a betegekről
a közeg változott meg
és ha mindenki ugyanaz marad
akkor is mindenki megváltozik
VERA: ezt nem bírtam
folyton absztrahál
EMESE: (halkan)
én szeretnék elmenni
ANYA: vera kérj bocsánatot
túllőttél a célon
VERA: elismerem sértő volt sajnálom
EMESE: nem azért mert megsértett
vagy nem csak azért
ANYA: hát miért mesikém?
EMESE: (Jánoshoz)
nem védtél meg
nem álltál mellém
kurva is voltam
hal is voltam
én most elmegyek
(veszi a kabátját és elmegy,
becsukja maga után az ajtót)
VERA: ki se néztem volna belőle
Megérkező, majd lefelé induló lift hangja
ANYA: miért kellett kiutálnod innen?
VERA: nem utálom én
az igazat mondtam
nem tehetek róla ha fáj
ANYA: lekurvázni azért nem kellett volna
VERA: sarkítva forgalmaztam
de ez nem csak róla szól
(János felé fordul)
egyébként igaza volt
tényleg nem védted meg
JÁNOS: kapálódzunk a mézben hiába
már lesüllyedtünk az edény aljára
nincs levegő
VERA: persze
hagyjuk a hülyeséget
JÁNOS: minden megváltozik
mi meg marjuk egymást
a régi életünket akarjuk játszani
de a díszlet körülöttünk már
egy másik darabhoz tartozik
VERA: neked a világ csak díszlet
JÁNOS: nem biztos
hogy abba a darabba
beleírtak minket
ANYA: hidd el az emberek
a borzalmas hírek közben
nagyon ki vannak éhezve a szépségre
JÁNOS: öntik rájuk vödörrel
ANYA: egy élő koncert az teljesen más
hidd el
annak a mai napig olyan varázsa van
JÁNOS: hiába van mindenütt jelen
egész a túlcsordulásig
a zene visszaszorul
csomagolóanyag
tömegáru
vagy előre palackozott termék
a teljesen zeneietlenné vált világban
VERA: jól hangzó üres szólamok
„a teljesen zeneietlenné vált világ”
te mindenesetre
semmit sem teszel
hogy zeneibbé váljon
csak ülsz mint aki megbénult
mint aki elfelejtett zongorázni
ez a te magányos szabadságharcod
JÁNOS: én nem vívok semmilyen harcot
VERA: mégis szabadságharcos nyelven beszélsz
úgy harcolsz hogy kivonod magad belőle
legalábbis ezt igyekszel elhitetni magaddal
JÁNOS: nem bírálat
ténymegállapítás
és nem cselekvési program
VERA: nyilvánvaló
hogy nincsen cselekvési programod
mert fogalmad sincs hogy mit csinálj
JÁNOS: pontosan
VERA: megindoklod magadnak mindenfélével
de az egész csak ócska kifogás
hogy ne kelljen részt venned az életedben
JÁNOS: azt pontosan érzem
mit ne csináljak
VERA: abban világéletedben jó voltál
a nem-csinálásban
előre fogadtam
hogy nem mész beoltatni magad
te csak azt csinálod amihez kedved van
mindenki más terhére
például a hülyeségeidet terjeszted
még ezt a szerencsétlent is
lebeszélted az oltásról
aki a beteg anyját ápolja
JÁNOS: ez nem a vírusról szól
ez politikai járvány
az egészségügyi része a
legkevesebb
VERA: köszönöm
a megszakadó kollégáim nevében is
még hasonló okosságok?
JÁNOS: átléptünk egy határt
illetve átlöktek rajta minket
ha vannak is koncertek
azok már nem olyan koncertek
ez az egészségügy
már nem az az egészségügy
csak a látszat szintjén
a szó hiába ugyanaz
ha a mondat más
egészen más
VERA: hogy te nem vagy ugyanaz mint voltál
az holtbiztos
finoman fogalmaztam
egy járvány sajnos nem tud másról szólni
mint a vírusról
JÁNOS: sajnos tud
VERA: neked
az elefántcsonttornyodban
ahol azt képzelsz amit akarsz
bármit összeolvashatsz
aztán a
mondjuk úgy barátnőddel
cinkos mosollyal
összekacsinthattok
itt a kényelmes melegben
de mi bekerülünk a frontvonalba
és ott mindenki azt várja
hogy mentsük meg az életét
mindegy mi a véleménye
tökmindegy
ami neked ilyen rettentő bonyolult
az ott eléggé leegyszerűsödik
JÁNOS: világos
nem ugyanarról beszélünk
VERA: egy ideje már nem
durván öt éve
ANYA: jánoskám
ne álldogállj itt
ülj le
teázzál velünk
ezek a mesike szendvicsei
ez szalámis
ez sajtos
ez májkrémes
TAKARÍTÓNŐ: (végig a konyhaajtóban állt)
bocsánat de
eldugult a lefolyó
a mosogatóban nem megy le a víz
van pumpájuk?
ANYA: jaj én olyan rosszul lettem
JÁNOS: (odahajol)
anyu sápadt vagy
leesett a vérnyomásod?
ANYA: megszédültem
JÁNOS: (a Takarítónőhöz)
a spájzban alul
TAKARÍTÓNŐ: jó rendben
(visszamegy)
ANYA: már jobb
VERA: ha elkapnád
és odakerülnél az intenzívre
mit csinálnál
JÁNOS: nem rólam van szó
VERA: látod ez az
JÁNOS: ez csúsztatás
VERA: az majd a végén jön
a tepsire
ANYA: vera
VERA: ilyen fafejű embert
csak mondja a magáét
JÁNOS: te is a magadét mondod
vagy másokét?
Pumpálás közben az eldugult lefolyó a konyhában halálhörgés-szerű hangokat ad
ANYA: (eltorzult arccal)
ááá
JÁNOS: (rémülten)
mi az?
ANYA: de utálom ezt a hangot
VERA: (nyújtja a csészét)
igyál
ANYA: (kortyol a teából)
a pokolban ezt kell folyamatosan hallgatni
A pumpálás kis szünet után folytatódik.
ANYA: (elfacsarodott arccal)
jaj
(Verára és Jánosra néz)
sajnálom hogy elváltatok
annyira összeilletek
VERA: ez csak vicc gondolom
ANYA: nem
ti tényleg összeilletek
csak nem találjátok a hangot
VERA: nem véletlenül
ANYA: mindig mondtam apádnak
amíg még élt szegény
ezek ketten micsoda páros
sistereg körülöttük a levegő
fantasztikus
aztán apád elment
ti meg elváltatok
hát mindegy
egyél fiam
VERA: biztos hogy sokkal több volt benne
mit amit sikerült kihozni belőle
TAKARÍTÓNŐ: (feltűnik a konyhaajtóban, magasba emeli a pumpát)
lement
(eltűnik)
VERA: sajnálom
de ennek a feladványnak nincs megoldása
JÁNOS: semmi nem arról szól amiről szól
VERA: feladom
az olcsó filozofálás fedezékéből
ilyen mondatokat eregetni
mik ezek?
füstjelek?
nála tényleg
semmi nem arról szól amiről szól
minden elvi síkra kerül
az ember így az ember úgy ésatöbbi
csak a konkrét emberrel nem tud mit kezdeni
Megérkező lift hangja. Csengetnek. János ajtót nyit. Emese az.
EMESE: itt hagytam a telefonom
Bemegy a konyhába. János utána, Emese már kifelé jön, a konyhaajtóban összeütköznek.
EMESE: (kikerüli Jánost)
nincs itt
máshol hagytam
JÁNOS: mikor használtad utoljára?
Emese benyit János szobájába, de visszafordul.
EMESE: nem értem
Az asztalhoz megy.
EMESE: téged hívtalak
odabent csörgött
JÁNOS: nem vittem magammal
VERA: mindjárt gondoltuk
Emese áll, gondolkodik, lassan kigombolja a kabátját és a nadrágzsebébe nyúl.
EMESE: itt van
Visszagombolja a kabátját.
EMESE: nem szoktam zsebre tenni
Szünet
EMESE: ja és még valami
Benyúl a kabát zsebébe. Kulcscsomót húz elő, leteszi az asztalra.
EMESE: viszontlátásra
A bejárati ajtóhoz megy, kinyitja, becsukja maga mögött.
ANYA: jános
menj utána
Lefelé induló lift hangja
VERA: nem fog utánamenni
az kényelmetlen volna
olyat ő nem csinál amihez nincs kedve
nem mond semmit
csak néz
szerinte jól van ez így
mennyire ismerem
JÁNOS: elmondod mindennek
aztán a szememre veted
hogy nem védem meg
és nem kérek tőle bocsánatot?
VERA: na végre valami konkrétum
JÁNOS: mindegy
a séta
az volt konkrétum
a lerobbant busz
és a tanácstalan utasok
akiket koraszülöttként
az utcára vetett
és maszkjukat levetve
kitódultak
a kitisztult ég alá
mint egy koncert váratlan szünetében
éreztem minden megvolt
ugyanígy
ezer meg kétezer éve
éppilyen kézzelfoghatóan
hajtotta az első tavaszi szél
a felhők vitorlásait
más korok más égtájak felé
úgy éreztem én is
legalább ezer éve nézem
véletlen hogy ide vetődtem
hogy a nedves levegő
már nem hideg csak hűvös
nem az arcomba csíp
hanem nyirkos földszagot hoz
megölel és átárad rajtam
az eleven életre emlékeztet
az életre ami burjánzik
és nem kérdi miért
nem kérdez csak válaszol
az édes virágillat még sehol
még csak forrongott de már
hangtalan válaszoktól zsongott a liget
és nekem sem voltak kérdéseim
VERA: térjünk vissza a földre
JÁNOS: ez nem vakáció ami véget ér
nem kivétel
nem kikapcsolódás
ez a létezésünk alapja
VERA: hogy nem tudsz leszokni
erről a tudálékos hangról
többes szám első személy
létezésünk alapja
nekem ne fejtegess tanokat
az emberről
JÁNOS: nem tanítok én semmit
engem tanítanak
innen vétettünk
ide térünk vissza
VERA: én még maradnék
JÁNOS: itt is most is jelen van
csak fülelni kell
és meghallod a hangját
benned is ott lüktet
VERA: nem értem
az ösztönműködésre célzol?
van azért pár szint afölött is
JÁNOS: az életre
ha vissza akarsz térni a földre
menj le és sétálj
VERA: (az Anyához)
ugye hogy nem lát tovább az orránál?
csak mert tart a pénze
és rengeteg ideje van
azt képzeli mindenki ráér sétálgatni
(Jánoshoz)
a nők akik nem érnek rá ilyesmire
mert dolgoznak gyereket nevelnek
hullafáradtan mennek ágyba
az orvosok a sürgősségi osztályon
ők ezek szerint nem találkoznak az élettel
nem
az élettel csak te találkozol
ANYA: vera
VERA: kérlek
mesélj még nekünk az életről
taníts bennünket
tudatlanokat
ANYA: vera
JÁNOS: (feláll, veszi a kabátját)
lemegyek
gyertek utánam
VERA: hogy mondtad?
nem kérdi miért
csak válaszol
hát akkor te egyáltalán nem hasonlítasz az életre
mert ma még egyetlen kérdésemre se válaszoltál
JÁNOS: (elmegy)
ANYA: vera
VERA: (legyint)
Megérkező, majd lefelé induló lift hangja
TAKARÍTÓNŐ: (kijön a konyhából)
nincs véletlenül sósav?
ANYA: sósav?
TAKARÍTÓNŐ: a lefolyóhoz
ANYA: nem hiszem
TAKARÍTÓNŐ: bár kérdés hogy miből van itt
a szennyvízvezeték
ez régi ház
lehet még eternit
és azt szétmarhatja a sósav
és akkor nagyobb problémát csinálunk
mint a dugulás volt
trisó sincs?
ANYA: nincs
TAKARÍTÓNŐ: egyelőre lefolyik a víz
csak hosszabb távra gondoltam
mi jelenthetne tartós megoldást
VERA: azt én is szeretném tudni
TAKARÍTÓNŐ: sajnos rosszul van bekötve
nálam is ilyen volt
mondta a vízvezetékszerelő
adják hozzá ezt a gégecsövet
és nem vágják méretre
hanem hurkot csinálnak belőle
abban megáll minden és
nem lehet eltávolítani
ANYA: de most lefolyik
TAKARÍTÓNŐ: most le
ANYA: az a lényeg
hogy nem kell tovább pumpálni
köszönöm
TAKARÍTÓNŐ: már nem sok dolgom van
ANYA: rendben
elnézést hogy megzavartuk
TAKARÍTÓNŐ: ugyan
nem zavarnak
(visszamegy)
ANYA: vera
mondtam hogy fogd vissza magad
a kedvemért
VERA: azt hittem felnőtt ember
nem csecsemő
ANYA: nem mondhatod rá hogy csecsemő
VERA: bizonyos értelemben az
minden elől
gyáván megfutamodik
igenis csecsemő
amit nem lát
aminek hátat fordít
az nincs
nincs vírus nincs oltás
kész
ha nem vesz róla tudomást
akkor nincs probléma
ha felvetik
másról beszél
vagy elmegy
ANYA: biztosíthatlak
csecsemőként se volt ilyen
VERA: jó hát ez teljesen értelmetlen
nem erről van szó
mindegy
gondolom megy emese után hogy
visszakönyörögje magát
illetve bocsánat
dehogy megy
ez a lány se érdekli
láttad?
egy szóval sem tartóztatta
ANYA: emese
meg fog neki bocsátani
szereti
VERA: szavak
lefogadom hogy
tavaly sem segített emesének
nem ment oda az anyját ápolni
eszébe se jutott
az nem róla szólna
nem áldozza fel a drága idejét
ANYA: nem biztos hogy azt akarná a mama
VERA: mintha őt hallanám
mindig remek kifogásokat talál
és semmilyen áldozatot nem hoz
ez most utolérte a művészetét is
ami sajnálatos
végre bezárkózhat
és leszakadhat a világról
kapóra jött neki a járvány
nagyon is kapóra
nem lopják a drága idejét
amiben egyébként mint megtudtuk semmit sem csinál
ANYA: nem akarja ő befejezni
VERA: mégis úgy viselkedik
mindegy
semmit nem tud befejezni
megmondtam hogy fölösleges idejönni
kutya baja éli a világát
mit keresünk mi itt?
menjünk
(feláll, veszi a kabátját)
ANYA: várjál
és ha elfelejtett kulcsot vinni?
ha elmegy a takarítónő is
nem fog tudni bejönni
már a kapun se
VERA: kapukód van
ANYA: az igaz
de a lakásba nem fog tudni bejönni
VERA: gondolod hogy
csakugyan elfelejtette?
szerintem a kabátzsebében ott a kulcs
de ugye most te is láttad
amíg itt volt sem lehetett
beszélni vele
akkor meg
semmi értelme
ülni és várni rá
(megindul kifelé)
ANYA: (kabátot vesz és utána ered)
VERA: jössz?
ANYA: (a Takarítónőhöz)
viszontlátásra
majd zárjon be
TAKARÍTÓNŐ: (a konyhából)
pillanat
Mire kiér, kezét konyharuhába törölgetve, már mindketten elmentek. Megérkező majd lefelé induló lift hangja
TAKARÍTÓNŐ: hát ezek jól elpárologtak
kulcsom meg nincs
Benéz a szobába is.
mondván a művész úr
úgyis mindig itthon van
most is ő engedett be
már végeztem
nekem már indulnom kéne
Észreveszi Emese asztalra letett kulcsát.
TAKARÍTÓNŐ: ja itt hagyták nekem
jól van
Veszi a kabátját, kimegy az ajtón, bezárja. Üres a szín.
Megérkező majd lefelé induló lift hangja. Csönd.
Lentről érkező és megálló lift hangja.
Csengetés.