A JÖVŐ KOVÁCSAI
2011 július
Ha a London School of Economics diákjai belefáradnak a nyüzsgésbe, elvonulhatnak a régi épület legfelső szintjén található, 1946 óta működő csöndes könyvtárba, mely nevét G. B. Shawról kapta. Olvasgatásra, szundikálásra nincs ennél alkalmasabb hely. Az arra járóknak talán már fel sem tűnik a különös, tölgyfa keretbe foglalt ólomüvegablak.
Az ólomüveg képet George Bernard Shaw rendelte meg 1910-ben, saját tervei alapján. Caroline Townsend üvegművész el is készítette, de az író nem jelentkezett a kész munkáért. A művésznő unokahúga 1947-ben átadta a Beatrice Webb House néven alapított munkáspárti-fabiánus oktatási és konferenciaközpontnak, ahonnan 1978-ban ellopták, Amerikába került, majd egy aukción az angolok visszavásárolták és a Shaw-könyvtárban helyezték el. Tony Blair személyesen avatta fel 2006-ban.
Remould it nearer to the heart’s desire – olvassuk a felső sorban Edward Fitzgerald Rubáiját-átköltésének egy sorát. A teljes versmondat magyarul: „Javítsuk meg, amit mindenki átkoz, / Zúzzunk mindent darabokra széjjel, s aztán / Alakítsuk közelebb szívünk óhajához!” El kell ismernünk, a 19. század második felében Angliában a világ rendbe tevésének vágya könnyen párosulhatott azzal az érzéssel, hogy ehhez már csak a világ-birodalom évszázadok alatt felhalmozott erőit kell valamiképpen mozgósítani.
erőpazarlás
A modern ipari társadalom széttörte az élet régi kereteit. Kínálkozik-e izgalmasabb feladat az ész hatalmában bízó embereknek, mint a formaadás? A világ újratervezésén egyetemi tanárok, írók, képzőművészek, iparmágnások és bankárok dolgoztak lázasan – ki eszközök birtokában, ki anélkül. Virágzottak a romantikus szocialista mozgalmak. Az Owen nyomdokain járó csoportok a kapitalista társadalomtól elkülönülő kommunák alakítását szorgalmazták. Az Új Élet Társasága az egyszerűség, a tisztaság és a példamutatás erejében bízott. Azok a tagjai, akik törekvéseiket politikai úton akarták érvényre juttatni, 1884-ben Londonban létrehozták a Fabiánus Társaságot, mely elutasította a marxizmus egyik alaptételét: nem hittek sem az osztályharcban, sem a forradalmakban, mindkettőt erőpazarlásnak tartották. Nem volt céljuk tömegmozgalmak szervezése. Elit csoportként arra törekedtek, hogy beépüljenek a társadalom meglévő struktúráiba és belülről bomlasszák azokat, hogy aztán az egészet a maguk elképzelései szerint formálhassák át. Ezt a békés magatartással álcázott célratörő viselkedést a képen a társaság címere jelzi: az F. S. monogram alatt báránybőrbe bújt farkas látható.
Hogy mi volt a cél? Szocializmust akartak: magántulajdon nélküli, nemzetek felett álló, felülről szervezett technokrata tervgazdaságot. Rendet és hatékonyságot.
A tréfás ólomüveg ablak bal oldalán Edward R. Pease, a Társaság első titkára kezeli a fújtatót. Tüzet szít, forrongást kelt. A vörösen izzó glóbusz Sidney Webb és G. B. Shaw kalapácsütései alatt nyeri el áhított formáját. Az alakok Tudor-kori viseletét csak részben indokolja, hogy Pease lelkesedett a középkor egyszerűségéért. A szocialista mozgalom modellje – s egyben fő ellensége – a középkor nemzetek felett lebegő egyetemes hatalma: a katolikus egyház. Az új, a modernitás viszonyaira alkalmazott ész-vallásban a fabiánusok a jezsuiták szerepét játszanák. Az új vallás teológiájának szerepét betöltő közgazdaságtan fontosságával már az alapítók is tisztában voltak: a mai globális elitet nevelő London School of Economics-ot még a Webb-házaspár és G. B. Shaw alapította egy nagy összegű adományból.
A másik pajzson jelmondat: Imádkozz áhítattal, kalapálj kitartóan. Az alant imádkozók (a hívők) és a kalapálók (az elit) szemlátomást elkülönülnek. Az oltárt képező könyvkupacban a szakszervezetekről, az ipari demokráciáról szóló munkák és a fabiánus irodalom tetején Shaw színdarabjait találjuk. Az imádkozók korabeli tagok arcvonásait viselik, s a bal alsó sarokból H. G. Wells mutat hosszú orrot nekik. Az író elutasította a rejtőzködést, a megtévesztést, a macchiavellista cselfogásokat, s ezért eltávolodott a Társaságtól. A fabiánusoknak egyébként kezdettől döntő befolyásuk volt az 1906-ban alakult Munkáspártban, s ez a kapcsolat a mai napig fennáll. Több miniszterelnököt adtak, köztük Tony Blairt és Gordon Brownt.
A majdani európai konföderációban gondolkodó G. B. Shaw 1933 decemberében előadást tartott a meglepett tagságnak, melyben a parlamentáris demokráciát döntésképtelenséggel vádolta, s méltatta a diktárorok, Sztálin, Mussolini és Hitler érdemeit. „Herr Hitler” zsidóüldözését ugyan nem nézte jó szemmel (hiszen a fajkeveredés mindig egészségesebb egyedeket eredményez), de az arcvonásain megjelenő államférfiúi szigort példaértékűnek tartotta. Shaw egyébként úgy vélte, hogy akik a modern társadalom-gép általános jólétet gyártó szerkezetébe nem tudnak vagy nem akarnak beilleszkedni, azok haszontalanok, s az államnak kötelessége kíméletesen, de határozottan a másvilágra segíteni őket.
A fabiánusok előretörése a hatalom logikája szerint csakis a fennálló erőviszonyokhoz alkalmazkodva képzelhető el, széllel szemben nem. Az eszmék csak az érdekek maskarái – báránybőrök a farkas testén. Az államszocializmus és a monopolkapitalizmus békés konvergenciája a pénzoligarchia egyetemes uralmában végződik. Hogy tekinthető-e mindez a kapitalizmus belülről történő átformálásának? Bizonyos értelemben igen. De a fabiánusok története azért vet némi fényt a csak szólamaikban baloldali pártok rejtélyére is.