SZERETLEK
2000 szeptember
Szeretlek és szeretem a fogkefédet.
Szeretem az órádat, a törött válladat csavarostul,
az összes pulóveredet és mosolyodat,
a komolyságodat, az alsóidat, a hangodat,
a cipőidet, a könyveidet, mindkét lábadat,
ablakokat melegítő leheletedet,
az összes szőrszáladat, a kendődet,
a rövid és hosszú hajadat, a láncaidat,
a keresztedet, az ádámcsutkádat,
a jelenlétedet, a vonatjegyedet, a hiányodat,
a horzsolásaidat, a vakbélgyulladásodat,
a biciklidet, a meghökkenéseidet,
a késéseidet, a félelmed, az ujjaidat, a tányéron
hagyott maradékaidat, szeretlek elölről, hátulról,
profilból, szeretlek metrón, buszon,
vonaton nagyon, tengeren, tavon,
földön és… – és havon.
Szeretlek, ha nap, ha hold süt.
Szeretlek mindenhol és mindenképpen. Szeretlek.
És szeretem a fogkefédet.