Czilczer Olga

A VÖRÖSET ELHAGYVA

2005 március

A VÖRÖSET ELHAGYVA

Kezemben a térképpel a sárgán folytatom. Itt is egy útkereszteződés, ott is egy karambol. Mégis. Mindenki megy tovább. Nem is megy. Lohol. Tán a vesztébe, tán csak a legközelebbi ágyig, két összetolt, madaraktól csipkézett padig.
Elém gurul egy bevásárló kocsi. Alighanem egy boltban járok. Ott, ahonnan elhessegették a szárnyasokat, egy idős hölgy ül, lakkozott körme a vöröset gombolyítja.
De ez már nem az én utcám. Amikor túljutok az alapszíneken, még előttem a szürke. Vagy inkább az ultraviola? Egy reklám akarja rám tukmálni az elhessegetett seszínt, de én egy senkinek sem kellő, éretlengyümölcsöt dobok a kocsiba inkább.
Most már ketten gurulnak tovább, engem megelőzve, mögöttem elmaradva.
A térképet egy huzat kitépi, felhajtja, felhő lebben, mely mindent tovább fakít, ha ez még egyáltalán lehetséges.

kép | adobe.com