A VISSZAHOZHATATLAN

Visszahozhatatlan
gondolja ahogy
az elolthatatlan
sárga-vörös bokor
kigyúl s nézi
ablaka alatt
az októberi napban
felfoghatatlan
mintha ugyanaz volna
évtizede hogy
csipkebokor-lelkületét
új versbe írta
új szerepkörben
rajongó nagyapabőrben
reményfutamban
most is valami dalban
hallja de nem ez nem az
nincs szétszakadt
a helyén vinnyogó
lyuk maradt
és nem vigasz hogy
lehetetlen is volna
abszolút értelemben
hajtogatja ez értelmetlen
az elolthatatlan
sárga-vörös bokor
meg az októberi
napban ahogy kigyúl
az elveszett-cseszett
történetre mit sem
gyanítva úgy világít
olyan ártatlanul
hogy aki nézi
szemhéját a fény pihéi
elől lecsukva is látja
és beleborzong
felfoghatatlan
ahogy bokor alakban
mégis ott van izzik
a visszahozhatatlan.

kép | A költő festménye