A TÜRELEM SZONETTJE
1998 július
Vázlatkönyvébe a tér beír
néhány lebontott házat, templomot.
Kezéből kiesik a radír.
Egy sáros dűlőúton ácsorog.
Arcába apró kavicsot vág
türelmének próbája, a vihar,
a teret ide kocsin hozzák,
foglyul ejtik téglák százaival.
Fordul az év, a hold eltűnik,
Telik és elfogy az ördög arca.
Másféle túlvilágról dadog,
jószándéka őt hozza zavarba.
Beválthatják ígéreteit
a gazdátlanul ömlő napok?