A SZÜLŐHÁZ

idegenek élnek itt
lassan ötven éve
hámlik a vakolat vak kövek
nyöszörögnek a falon
végigcsorog a hold verítéke
nagy erőfeszítéseket tesz az éjszaka
hogy ne legyen vége hamar
macska sír mint egy kisgyerek
aki eltévesztette álmait
nem a kíváncsiság dolgoztatja szemem
szünetjelek e hínáros monitoron
látni segítségül éveim hozom
égő sebet emlékezet nem csillapít
hiába csillagos az ég csak a sötétség jut el
az agyamig ki voltam itt halni menedék
és most hol vagyok hova lettem én
hova lett az udvar a diófa a lugas
megkapaszkodnék de nincs miben
idegenek laknak itt nem én
vagyok lassan ötven éve
egyre csak üres évek kerülnek elő

kép | Nemes Lampérth József: Tabán