Tamás Ferenc

A SENKIFÖLDJÉN

2002 április

A SENKIFÖLDJÉN

Minden éjszaka attól félt, meséli a havas
füredi parton, hogy ha elalszik, az ügyeletes
nővér, holdvilág képű, így mondja, kikapcsolja
a gépet, amely életben tartja. Három nap, három
éjszaka virrasztott, roppanásig feszülő figyelemmel,
biztosan megtörtént volna, mondja, és elnéz messze,
Tihany felé. A sétányon ropog a hó a lábunk
alatt, a cukrászdában gesztenyeszívet eszünk,
sétakocsikázunk, körüljárjuk autóval a települést.
Amikor elindul a lift felé, nem fordul vissza,
nem int, nem mondja, viszontlátásra, elrejti
előlünk kiüresedő tekintetét, a senkiföldjét,
ama keskeny sávot, ahol ő, mintha, él.

kép | shutterstock.com