átpréseli magát a nyár
a gyümölcsön iparkodik hogy
valami formát öltsön alma körte
barack szilva ehhez boldogan
adja magát ha nem is örökbe kölcsön
testvéri együttműködésre bírva
a szorgalmas fát
íme kész a lomb
minden levele zöld még de már
áttűnik rajta a vörös a sárga
hiába hívogatja a madárszárnyakkal
meggyötört ég földre hull majd
erőtlenül le mind a sárba