A RETINA SZOBORKERTJE II.

A BÉRHÁZ
A bérház esti főzelékszaga.
A gangokon macskaként lopakodott
puha talpán az éjszaka,
a konyhákban rádiók zenéltek,
ritmusra áradt a hagyma illata,
a vaskorlátot a Hold fehérre kente,
s a kapualjban meztelen villanykörte
gyakorlatoztatta a fényt.
Bárhol vagyok, ide érkezem.
Bármerre nyúlok, ide ér kezem.

KÉZENFEKVŐ
A még langymeleg repeszdarab
ólomezüst recéivel,
a szögletesre robbant, eltévedt halál.
Játékvödörbe szedtük, mint kishalakat
merítő halász az Adrián.
A légitámadás után
rontottunk a romok közé, a falak
még füstölögtek. Hétévesen
ez volt a bélyeggyűjtés, a
kézenfekvő, lehetséges kaland.

RÓZA NÉNI
Ötéves lehettem. Nagyapa megkapott
egy napra, vonattal mentünk, este lett,
elaludtam a kemény fapadon rendesen
– hiába zötykölt a szolnoki személy.
Árnyak és fények sűrű kézrázása.
Kupé-neszek. Aztán az a földbe döngölt,
agyag-padlójú, homályos szoba!
Róza néni ütemre bólogat a hintaszékben,
nagyapa testvérhúga.
A foltozószabó-feleség és a nyomortanya
később felszállt a képzelet
kibogozhatatlan rekeszeibe,
ott leng ma is, sehová sem rakható
rokon-darab, gyermek-impresszió.
Kopott kendőkbe burkolt múmia.

MIRÁKULUM
Egy őszi futbalmeccsről haza.
Ibsen Nóráját hirdeti a plakát.
A fiú áll, a gólok halmaza
fényes, de nem adja magát
oly könnyen sportnak, kell még
valami a tizenéves kiteljesedéshez;
színház és szó mirákuluma
avatja részévé az Egésznek.
Párolgó húslevessel nyugszik a nap,
Rank doktor és Puskás
egy kalap alatt.

MAKKHETES
Kertes vendéglő szombat este.
A falak közt a nyár füstje lengedezett,
hát lementünk a Makkhetesbe
bejegelt görögdinnye-torra
– sört még nem ihat a gyerek! –,
megújuló tiltakozásomra
anyámék csak legyintenek.
A vigasz-dinnye hersenő húsába
vágtam arcom, jeléül dacomnak.
A forradalmak olykor így születnek.
Néha Bastille-nak hívják, néha Makkhetesnek.

CSÓNAKÁZÁS
Csónakázunk a ligeti tavon
– Apa evez – két behívó között.
Hosszan néz rám, képként a tájra,
belekötözi majd a hátizsákba,
s magával viszi a rendeltetési helyre.
A vizen csobbant, repkedett a fény.
Gyerekaggyal sokáig úgy hittem,
ő is fel-felidézte a pusztulás telén:
„amikor kisfiamat csónakázni vittem”.

kép | shutterstock.com