mondtam ne tolja vissza az ágyat
ki kell söpörni a sok port
de mire visszaértem a partvissal
egy asztal állt ott
lehullott csavarok
vasalkatrészek halmaza mögötte
szét kell válogatni
nem mehet minden a szemétbe
apu csak nézte
mint matatok a partvist félre téve
nem tudom miért kezdtünk veszekedni
vagyis én emeltem meg a hangom
pedig halk szavúságát örököltem
mi a francot akar ezzel az egésszel
már nem a szobában
egy betonpadlós műhelyben álltunk
a partvis árulkodott hogy nem odavaló
apu annyit válaszolt
a problémáidat csak te oldhatod meg
és eltűnt akárha sose lett volna
én meg kerestem az ágyat
rendet akartam rakni
helyet csinálni a fehér csillagos kék pongyoládnak
de ahogy bejöttél már nem volt rajtad az arcod
kérdeztelek láttad-e kimenni aput
hallottad-e hogy kiabáltam
megsimogattál
sötétben máshogy terjednek a hangok
feküdj le mellém
nincsen visszaút