Csengery Kristóf

A PÁRHUZAMOSOK A VÉGTELENBEN

2003 február

A PÁRHUZAMOSOK A VÉGTELENBEN

Fehér csövek simulnak a fehér
falhoz. Mintha azt mondanák: mi nem
tudunk rólad, nem látunk téged és nem
halljuk, mit mondasz. Mi párhuzamost
alkotunk egymással (s mint megtanultad,
a párhuzamosok a végtelenben
találkoznak). Mi függőlegesen
szállítunk gázt, vizet szintek között,
s noha ismerjük a rozsdásodás
rémét, kívülről testünk makulátlan
és fényes. Felmelegedünk, lehűlünk,
de érzelmekkel, lelkiállapottal
nincs mit vesződnünk. Légy fegyelmezett,
számunkra nem vagy, ezt vésd jól eszedbe.

kép | shutterstock.com

Megosztás közösségi médián

1957-ben született Budapesten. A Zeneakadémia zenetudományi szakán végzett 1983-ban. 1982-től 1988-ig a Zeneműkiadó Irodalmi Szerkesztőségének, 1988-tól a Muzsika szerkesztőségének munkatársa: a Muzsikában 1997-ig olvasószerkesztő, 1997 óta főszerkesztő-helyettes. 1981 óta készít komolyzenei (kritikai és ismeretterjesztő) rádióműsorokat, ugyanettől az évtől a Muzsikának zenekritikákat ír, 1984 óta a lap hangversenykritikusa. Zenekritikusi tevékenységéért megkapta...

Tovább a szerző oldalára