A NAP, A HOLD S A TÖBBIEK

Amikor sárkányeregető jó széllel útjára bocsátottam, csak a papír tartotta össze szavai csontozatát.
Akarnod kell – mondtam –, s minden izmod egy kezdőbetű rugója. Így is lett. Térült-fordult, tettei mondatokká kerekedtek. Beragyogva az x-edik változat. Bontakozóban a múlt idő.
,,Itt éltem, ebben a szobában, melyen pontban 12-kor átcsörömpölt a 6-os. Sebaj. Megszoktam. Jöttek füttyögetők meg tökmagolók. Mondtam, örvendek, csak szórják rám nyugodtan hangfalaik bömbölvényeit. Hátha így nem jönnek többé! Jöttek. Jöttek pökhendiek, szálig lapátra valók. Jöttek törökbasák. Á… meg ó… Hátha kifenébe!”
De már ereszkedett. Napom a lap alján. A folytatást másnapra halasztottuk. A Holddal s a többiekkel más módszert alkalmazok. Kényes bőrük a zsineget meg sem tűrné. Csontjaik közt az űr. Óvatosan! Az élet egy éjre szabva.

kép | pxhere.com