A MEZSGYÉN
1998 szeptember
Ha legalább álmomban betoppannál!
Másképp hogyan
tisztázzuk ami megszakadt?
Vádló mulasztás lettél
Mikor utolszor láttalak
lobogó gyertyafényben
hanyatt
idegenné szikkadt kis sárga arccal
te voltál s tudtam
többé nem te vagy
Ami azóta történt
mind nélküled kellett kiállnom
ezen a cselvető
elhűtlenült világon
Lassan belém kövül a némaság
amit lejegyzek magamnak mesélem
kificamult legendák
málló szövetét
arcok sorsvonalát
hogy idézzem eléd?
Ha behunyom szemem
úgy gondolok rád mint akit
én hagytam itt
mikor megjött a kórházból a sürgöny
s most szökevényként ideértem
tolvajlámpással tapogatózva
a rám szemző sötétben