Géher István

„… A MEZŐN, DE …”

1997 október

„… A MEZŐN, DE …”

mint átizzadt föld: mit terem? virágok
hanyatlanak egymás ölébe itt,
ahol forróság növeszti kiszántott
erdő helyén – minek jelképeit?
ujjal lehetne most vakon követni,
ahogy lüktet a langyos bőr alatt
egy látomás… de jobb ezt eltemetni.
(vagy most már mindegy? úgyis felfakad?)

termékeny vagy. vén csontjaid rügyeznek,
koponyádon a lomb kiütközik,
arcod füvet hajt… s ez még csak a kezdet,
a vége más: amikor fölveszik
          s viszik tetemedet – oda, hol megnyugodhatsz,
          amíg a hűvös föld ölében földdé rothadsz.

kép | adobe.com