A MEGÉRTÉS SZONETTJE
1998 július

Itt csikorgás, lisztpor, szélmalom,
kenyerét sütni idejár a múlt,
hová kell innen elhordanom,
a korpát és a kiöntött hamut?
Kiáltások fordulnak vissza,
megtorpan egy hang a levegőben.
Szembefordul az év két arca,
várakozni van idejük bőven.
Ha elé jutok nagy sokára,
akit sosem értettem, kifaggat,
hivatkozzam bár rá magára,
azt se tudja, hogy mi az a lélek
s a halálunkhoz mi köze annak,
a hamuról minek is beszélek.