A KÖRNYEZET ÁLRUHÁI
2005 május
Nem élni csupán elgondolni
nem izzadni nem ázni nem vacogni
jó ha nyárra volnék majd télre szabva
alvó táj aktján hó a paplan
ki zörgeti az ajtómat vajon ki
hívatlan látogató csak a szél az
néma szorongásokra ez a válasz
feleletül reccsen roppan a holt fa
zsindely padló zsalu ablakkeret
mintha egy másik létből visszaszólna
az együttérző lámpa hunyorog
de jó így nekem élnem
így fölfüggesztve énem
mégis a teljes természet vagyok
a nyelv nélkül is beszédes ügyek
hogy léttelen s mégis legyek