A KIVÉTEL SZONETTJE
1998 július
Külön életre támad minden,
ropogni kezd a növények szára.
Nem marad, ki követ repítsen
a mulandóság kék ablakába.
Színek szökdösnek el helyükről,
és az üveg megzavarosodik,
mi eddig nem jött el felülről,
már nem is jöhet ítéletnapig.
A virágok nyomorultul végzik,
nem jobban a vázák, cserepek.
Még multunkat se élhetjük végig.
A vásznakra eső csepereg.
A szürkéből serken ki a pokol,
nincs kivétel a kivétel alól.