Csengery Kristóf

A JÖVEVÉNY

2011 november

A JÖVEVÉNY

Ahogy lelkedbe fészkelt,
     mint valamely
parancs (bár hárítottál:
     számára hely

nincs benned már). Ahogy tért
     nyert és időt,
s már néha elképzelted,
     sőt, láttad őt.

Ahogy osztódó sejtként
     bejárta mind
növekedése rejtett
     tévútjait.

Ahogy túlélt veszélyt és
     csapdát. Ahogy
felsejlett: benti léte,
     mint gyertya, fogy,

és sok jellel jelezte,
     már várható
a sorsdöntő, a végső
     konverzió.

Ahogy a fényre törve
     vívták örök
harcuk a félelemmel
     az ösztönök.

Ahogy arcát mutatva
     tudatta: ő
az, aki nélkül már nem
     képzelhető

el semmi – aki nélkül
     már nem lehet.
Ahogy megfordította
     az életed.

Az AHOGY MEGFORDÍTOTTA című összeállításból
kép | pxhere.com