A HOLD UTCA KÖRÜL
2002 november
Lassan minden a borús alkonyatba vész, elhaló színek, fakó árnyak egymásba fonódnak. Minden elhomályosul, elvész maga a tér is, csak fogalommá válik az élet (s mi pezsgett, meg nem unva az örökké csapongó, léha szerelmet, most az is hallgat, az is nyugszik.)
Gulácsy Lajos
Aládúcolt házak a potyogó vakolat ellen. Még a gyönyörű Takarékpénztár előtt is ácsolat; igaz, pazar, pontos ácsmunka, nem afféle hevenyészett vacak. A dúcolatok hercege. Itt is van rangsor; legalul a 12 éves korelnök-állvány a Kálmán Imre utca sarkán, szemben a kultuszminisztérium régi épületével; immár megfeketedve, korhadóban, összedőlőben. Külön mulatság, hogy nemrég még bank volt alatta. A földszint e kis szakaszát rendbe hozták a kedvéért. Szép, amennyire látszik; kívül, a kirakat alatt a faragott, fehérre mázolt eklektikus faburkolat. Máshol nem láttál ilyet. Ám azt mondják, a kis bankot felfalta egy nagy, egy-kétéves működés után kiköltözött, eltűnt. De te inkább azt gondolod, hogy a szörnyű ácsolat riasztotta el, vagy épp amiatt ment tönkre. Ezek a sötét alagutak vonzzák a szemetet, a kutyapiszkot, a limlomot. Reggelente láthatod az illetékes takarító reménytelen igyekezetének jeleit.
százéves recept
A Lechner Ödön-féle Takarékpénztár épületét viszont már évekkel ezelőtt gyönyörűen felújították. Nézik is a japán turisták bédekkerrel a kézben. Csak az a baj, hogy mindjárt az első napokban szétpattant egy vagy két pirogránit dísz fenn a tetőn. Tudod, ez a Zsolnay-féle gyártmány, mázas kerámia. El kellett készíteni az idők során megkopott és a háborúban megsérült elemek mását. Valami nem sikerült, nem találták el a százéves receptet, vagy mi; a pirogránit pirogránátként viselkedett. Akkor gyorsan zöld hálót húztak egynémely pártadíszre, fenn, a párkányon. Olyanok, mint hajcsavarós naccságák. És építettek egy fedett fa-folyosót a ház elé, nehogy valakinek baja essék. Azóta persze hallgatnak a pirogránitok, de a deszkaácsolat, bármenynyire is ács-remek, évek óta takarja és rondítja az épületet.
Valamire azért ez is jó. Az utcában naphosszat rendőrök lebzselnek, állnak egyik lábukról a másikra. Órák hosszat a pénzszállító autók revolveres személyzete. Egész délelőtt hozzák-viszik a pénzt, azt vigyázzák. A Nemzeti Bank két épülete egymással szemben; a műfaj klasszikusa, a Lechner-féle magyaros-szecessziós, és a modern, ’94-ben épült új. Namost, ha esik az eső, rossz az idő, az őrzők és védők behúzódnak a deszkafolyosó alá. (A sofőr kivétel, tudod a krimikből, a sofőrnek sose szabad kiszállnia.) A hajléktalanok elkerülik ezt az előkelő búvóhelyet. A kívánatosnál nagyobb a forgalom, vadonatújra krampácsolt a kőlábazat, tisztaság. És rendőrök. Na és az új banképület? Csupa márvány és fém. Nem kellett lebontani semmit a kedvéért. Érdekes, hogy „emberemlékezet óta”, már a háború előtt is üres telek tátongott a helyén; különös foghíj a történelmi stílusú házak közt. A régi térképek azonban beépítettnek mutatják.
Marcello, flickr.com
Emlékszel, régimódi fapalánk szegélyezte, alkalmas mindenféle plakát és magánhirdetmény felragasztására. Egy pecsétes irat keretben, üveg alatt, évekig tudatta, hogy a telek az Amerikai Egyesült Államok követségének a birtoka. Talán a háború után kapták meg az amerikaiak, jóvátételként, mint fent a Várban Kossuth és Táncsics börtönét. A palánk aztán egyre feketébb és rozzantabb lett, dróthálóval pótolták, mígnem eltűnt egy napon minden kerítés. Feltárult az odáig láthatatlan tér, néhány magánszorgalmú fácskával, láda-ronccsal, gazzal, némi szeméttel. Hátul tűzfalakkal, s valami rozoga bódéval. De az érdekes nem ez volt, hanem hogy mennyire lentebb van a telek szintje; vagy másfél méterrel a mostani járda alatt. Ez lehetett a járószint még a Hold utca előtt. Itt nagyon régen építkezhettek utoljára. Na, ide épült az új bank, vagyis a Nemzeti Bank új részlege. Rengeteg hely kellhet a Nemzeti Banknak, hiszen a Lechner-ház és a Bank utca sarkán álló főépület is az övé. Ráadásul az új hivatal áthidalta a háztömböt, egészen a Vadász utcáig terjeszkedett, s egy régi, romantikus stílusú nyomdaépületet is magához olvasztott. Gondold el, az újjápucolt, festett, ragyogó régiek, a Takarékpénztár, a romantikus ház, a legészakabbra nyomult klasszicista, meg a csoda-ház, a „gótikus ház”, ami most született éppen újjá. Hozzájuk a Hold utcából csöppet kirívó, némiképp erődszerű, csillogó modern bankház. Szemben az aláállványozott, hulló vakolatú, piszkosszínű „bérpalotákkal”, az elhanyagolt, jellegtelen lakóházakkal, a nyomasztó irodaépülettel, meg a régi rendelőintézet semleges eklektikájával. Nemcsak múlt és jelen között, de pangás és prosperitás között is, mintha ide-oda lengene, lebegne a Hold utca.
mint szurok-korában
Amikor az Újépület helyén megszületett a Szabadság tér és a széttartó utcák hálózata, nagyvárosi rangú és korszerű rendezés és építkezés kezdődött. Ez volt a környék Nagy Átalakulása. Már ekkor aszfaltborítást szántak az új utcákra. A mai aszfalt csak kis részben a régi, mostanra mint titokzatos világok rajza terül végig utakon és járdákon. Különféle szélességű szalagok, rejtelmes síkmértani ábrák mint ismeretlen birodalmak vagy tartományok határai, és a sebtében föltárt, majd eltüntetett árkok és gödrök szabálytalan körvonalai mint vízrajzi térkép hálózzák be a város testét meg járdáját. A színezés egyhangú: a szürke különböző árnyalatai a majdnem-fehértől a majdnem-feketéig. Esőben meg olyan sötét az aszfalt, mint szurok-korában volt. A tél pedig elmélyíti a folyók és megyehatárok ábráját, újakat rajzol, néhol meg tavakat, tengereket mar az aszfaltba. Fölismered az ostrom előtti aszfaltot. Volt már akkoriban közbeszerzés? A fővárosi járdákat aszfaltozó cég nagy haszonra dolgozhatott. Telerakták apró kaviccsal az anyagot, kirí a korábbi és a későbbi munkák közül. És töredezik, kipereg. Vagy ez olyan háborús szükségmegoldás volt, mint a kenyérjegy? Pusztán mert régi, nem újítják fel a járda aszfaltborítását. Csak az út- és járdafelbontások helyreállítása eredményez vadonatúj aszfaltréteget. Útfelbontás pedig adódik csőstül. Csak történjen valami „beruházás” a közelebbi-távolabbi Lipótvárosban: új rendelőintézet, Nemzeti Színház, és hűlt helye, Bazilika-tatarozás, mélygarázs, Gresham-felújítás, vagy a spenót-ház helyrepofozása: első a vezetékek cseréje, újak lerakása. És akkor megint új részletekkel, friss rajzolatokkal gazdagodik az aszfalt-térkép. Most éppen megközelíthetetlen a Szabadság és a Szent István tér, teljes a fölfordulás. Befejezésül ismét vadonatúj rétegek következnek majd, s ha „díszburkolat” kerül, mint mondják, egyes helyekre, ez a millennium óta folyamatos aszfalt-történet megszakítását: új szakasz kezdetét jelenti Lipótváros utcáinak életében. Ezen a régi századfordulón rakták le a gyönyörű bazalt szegélyköveket is, a rendezés körébe eső minden helyen, az Újépület nyomán születő elegáns lipótvárosi negyed minden járdakanyarulatába is kiszabva az odaillőt. Tövükben pedig a lefolyók rácsai. Egy időben végigfotóztad a környék csatornarácsait, meglepetten találva új és új változatokat. A Monarchiának legalább hat-nyolc vasöntödéje járult hozzá a millenniumi Budapest csatornázásához. A legtöbb igyekezett magát mindjárt a gyártmányon reklámozni, mint például „Weitzer J. Arad,” „Oetl Antal”, „Hirsch és Frank Rt. Budapest” és „Kramer Breznóbánya”. A vakolatdíszeknél maradandóbb emlékei egy régi századfordulónak.
Osbornb, flickr.com
Végig lehet menni a Hold utca 8. előtti járdán. Ez jó hír. A szomszédos „gótikus házzal” párhuzamosan dolgoztak itt. Ritkaság, az tudniillik, hogy egyszerre lefut az építkezéssel járó piszok és kényelmetlenség. Természetesen véletlenről van szó. A gótikus ház renoválása jó fél évig tartott, és egyszerre lett készen a később kezdett, kisebb munkával. Nem vitás, gyorsan és szépen dolgoztak itt is, ott is. Egyelőre rejtély, mi is, ki is költözik a 8-as ház felújított földszintjére, hetek óta áll kiglancolva, s várja a gazdáját. Magától értetődik, bank kívánkozik oda is, ámbár azt hitted volna, hogy a bankok térfoglalása már véget ért. Az örökmécses túloldalán, a Báthory-Szemere utca sarkán lévő nagy hal például már a harmadik ugyanott, amelyik bekapja a kisebb halat. Azt viszont megtudtad, hogy az első emeletre az orvosi rendelők jönnek át a túloldalról – a régi rendelő épületét is tatarozzák talán, vagy gazdát cserél. Ez a 8-as ház egyébként is figyelemre méltó szerzet. „Abszolút eklektika”, ha van ilyen. A homlokzat megrajzolója mintha habozott volna, hogy melyik történelmi stílust is válassza, mire végül a román mellett kötött ki. Ám egyúttal a divatos téglaburkolatról se mondott le. S két terjedelmes mozaik egy-egy emelet közepén: a harmadikon egy nőalak arany háttéren, felette meg valami madaras ornamentika. Nem látod rendesen; egy megnyurgult japán akác éppen középütt takarja a házat. De érzékeled a kettősen is régies: preraffaelitának is ódon hangulatát. (Szerencséje sértetlenül megóvta a háborútól.)
a díszműbádogos munkák
S ha már az örökmécsesnél tartunk. Ez egy kis terecske, vagy inkább kiteresedés, a Hold utca hasasodása; nem tér, csak három utca összefutása. Ahogyan az egykori Újépület alaprajzát Szabadság térré és belőle kiágazó utcákká rajzolták át. Középen a Batthyány örökmécses. Ide és még két utcára néz az egyik sarokház, amit „gótikus háznak” neveztél, főként, hogy meg tudd nevezni. A romlás és az épülés örökös hintája. Ezt a házat a lakók összefogása és ügyessége mentette meg, hozta vissza a Pesten jól ismert lepusztulásból a majdnem-tökéletes állapotába. Kopottan és hiányosan is látszott, hogy nem közönséges körúti eklektika vakolatdíszei hullanak a falakról. Pedig lehullottak, helyenként egészen a vasvázig. Ritka eset: még a díszműbádogos munkákat is rekonstruálták. Most ragyog, fehéren. Megtudtad, hogy a Gresham-palota építőjének, Quittner Zsigmondnak ez volt az első fővárosi munkája a kilencszázas évek legelején. Ez jóval modernebb eklektika, mint a szomszédjáé. „Gótikus” mivolta mutatja, hogy a tervező visszagondolt a romantikára is, de nagyszabásúan és szellemesebben, mint sokszor a gotizáló pesti romantika. Ez a gótika németes, szemben a romantika angolos ízlésű neogótikájával. Bajor várkastélyok emléke és a tervező müncheni iskolázottsága játszik össze a kor nagypolgári, sőt főúri „bérpalota”-építési igényével, de itt-ott, főleg a kovácsolt vason s a bádogon a szecesszió virágos díszítőkedve is felbukkan már. A tervező tehetsége egyesítette ezeket a vegyes eredetű elemeket harmonikus, derűs összképben. Nem gyakori ez a gotizáló eklektika nálunk, bár a közvetlen környéken van véletlenül néhány példája, mint az Alkotmány utcai, sárgatégla-homlokzatú unitárius ház, ahová a kisfiú Hevesi András járt látogatni a nagymamáját.
Kár, hogy a tatarozás nálunk nem vonatkozik a járdára is. Az építők elvonulása után festéket, olajat, betont, a munka letisztíthatatlan nyomait csak a következő vezetékcsere árokásása tünteti el. És kár, hogy egyre-másra kiürülnek, s nem kapnak új bérlőt az üzlethelyiségek. Most ketten is eltűntek a gótikus házból, éppen az újjászületése előtt. A Hold utca sarkán közös helyiségben dolgoztak, az idős optikus és a középkorú órás. Az utolsó mohikánjai voltak a környék kihaló kisiparának. Előzőleg egy rádiójavító zárt be a Vadász utcában egyszer s mindenkorra, s hagyott hiányérzetet és rissz-rossz szerkentyűket maga után. Nincs, aki a magnó, televízió, kisrádió és a többi akár legkisebb hibáját is megjavítsa. Cipész még akad, de nem vállalja az öntött-talpú lábbelit, akárha vadonatúj is a felső része. Kidobni, s újat venni, ez a gyártó legkevésbé se polgári érdeke. Ráadásul más üzletek is bezárnak, talán a magas költségek miatt. Így aztán élettelenek a frissen festett épület portáljai. Sötéten, törött üveggel, plakátok talányos töredékeivel ásítanak, vagy lehúzott redőnnyel porosodnak a kirakatok. A Hold utca felől minden üres. Több nekirugaszkodás után végleg megszűnt a műszaki bolt, és már évek óta elköltözött egy laboratórium. A legújabb bérlő a térre néző kávézó, parányi helyen, járdára kitett asztalokkal, méregerős és méregdrága kávéval. A ház egykori lakója, Mándy Iván aligha kedvelte volna e vendéglátó intézményt, a legkevésbé sem hasonlít a régi pesti eszpresszókhoz. Futó vendégekre, nem szemlélődésre, hosszú, elmélyült diskurzusokra szánták. Korunk stílusát viseli viszont, divatos a dizájn, és remekül megél itt, törzsvendégei a közeli követség fiatalabb alkalmazottai. Idegen szó, egy kis nyüzsgés, legalább a nap egy szakában, főként déltájban, elfeledteti a pangás jeleit; a prosperitás látszatát viszi a térre, egy kis életet. Mellette a tágas virágüzlet az épület legrégibb bérlője. Nem érted, hogyan él meg, ráadásul a vásárcsarnok közelében. Az Aulich utcai fronton aztán megint egy bank, el is foglalja a teljes oldalt. Egy sarokkal odébb ugyancsak a térre néz egy vendéglő – régóta tartja magát –, a kifeszített ernyő alatt vendégekkel zsúfolt a terasza nyári délutánokon. A kávézóval együtt valami halványan párizsias, „békebeli” polgári lét illúzióját kelti. (Felfedezték ezt a filmesek is.)
Duncan Stephen, flickr.com
Az Örökmécses most már alighanem örök szomorúságod. Nem annyira a gyilkosságra emlékeztető mivolta miatt. Ezt a régi halálesetet elidegenítette az idő, bevonta a történelem patetikus máza, s inkább a hősi múltat érzékeljük belőle, mint a mártíriumot. Hanem a „megélhetési bűnözés”. A háború megkímélte a csöppnyi emlékhelyet, amely egy kis bronzkorláttal körülvett, murvával felszórt kör közepén áll. A korláton kétszárnyú bronzajtó, amit koszorúzáskor kitártak, hogy a virágokat el lehessen helyezni az emlékmű tövében. Egy téli reggel látod ám, hogy az ajtó egyik szárnya hiányzik. Éjjel lelopta egy csirkefogó. S ott fityeg páratlanul a másik szárny. Ocsmány látvány. De nem sokáig: néhány napra rá eltűnt a másik szárny is. Hogy a tolvaj kedveli-e a szimmetriát, vagy az emlékműveket gondviselő intézmény vette-e pártfogásába az ajtó párját, nem tudni. Létezik-e vajon olyan iparos, aki pótolni tudja a veszteséget? Ha van szándék a pótlásra egyáltalán. Egyfelől elegáns vendéglőzés-kávézás, vadonatúj százéves architektúra, márvány banképület, forgalmas vásárcsarnok, „Hotel Hold” és pálmafa, másfelől potyogó vakolat, korhadó dúcolat, toldozott aszfalt, szemetes, gazos élőkert, vaksi kirakatok és megcsonkított emlékhely – ez most a Hold utca.
