A HÁTRAMARADT RÉSZ

Van egy könnyű vászonzakóm, amiben
kialvatlanságomat szoktam hordani,
ebben járulok, ebben járulok hozzá.
Reggel végigmegyek a fasoron, most a
színanyag, amit a fák kioldoztak az éjszakából,
olyan meztelen, hogy csak egyedül van értelme
lenni.
A véleményem amúgy is megegyezik az üres,
éjszakai térben vitatkozó, gesztikuláló
madarakkal.
És látod, itt van. A kávém elkészült, nekilátok a
hátramaradt résznek, pedig csak nézem, ahogy
elterjed a szél. Nekilátok megmagyarázni, hogy
miért.

kép | Thomas Schoenberger, flickr.com