Somos Béla

A HATÁRON

1999 október

A HATÁRON

Olyan természetesen, magától értetődően sétáltál át
a van-ból a nincs-be, beleszédülök az emlékbe
ami nem emlék, hanem örökkévaló meghatározottság
álmodban történt, ott voltunk közeledben
„élő halott vagyok,” mondtad pár nappal előbb
„dehogyis” tagadtam, az előző napon a zászlós
és szirénázó mentőautó robogott át velünk a
városon, kértem szorítsd a kezem, hogy tudjam
hogy élsz, hogy életben hazaérsz, nem tudtam
akkor, hogy már csak egyetlen napunk van
reméltem négyet-ötöt is még, talán egy hetet
Péter is ott volt az utolsó tizenkét napon reggeltől
estig veled, emelgetett, simogatta a kezed, tisztába tett
„itt vagyunk veled” biztatott, és „és akkor mi van”
kérdezted kristálytiszta világosan

kép | Nino Cannizzaro, lensculture.com