A HAS ÉS A SZÍV KONTEXTUSA

vasalt ágyneműbe fekszem
esténként megpaskolom
a párnám
aztán nonfiguratív álmokat álmodom
olyat hogy
a múlt gyümölcsízű rágó
egyre múlik az íze
de kitartóan rágom
mert mi mást tehetnék
a jelen nem adja magát
a jövő meg még nincsen kész
a sok rágástól
már fárad az arcizmom
a szavakat kellene rágnom
de mind száraz kenyérhéj
törik
hogy meg ne fulladjak
apró falatokban nyelek le
egész verseket
éjjel meg a szívem fájlalom