A FÖLD NEM LAPOS

Ökológiai problémáink nagy része a „lineáris gondolkodás” következménye. Miközben szüntelenül a Földből nyerjük erőforrásainkat, amit visszaadunk, hulladék és szenny. Ideje, hogy megtanuljuk az ökológiai gondolkodásmódot.

Mindenki (vagy majdnem mindenki) elhiszi, hogy a Föld gömbölyű, és nem lapos. Mégis legtöbben lineárisan gondolkodunk ezen a gömbölyű bolygón. A folyamat, amelynek során a természetből erőforrásokat nyerünk, szennyeződést és hulladékot eredményez. A késztermékek nagy része is véglegesen elhasználódik és a szemetet növeli. A lineáris közgazdasági gondolkodás túl sokat vesz el, és túl sok szennyeződést juttat vissza.

egy felszámolás alatt álló üzlet

Kétségtelen, hogy a modern gazdaság létrehozza a fogyasztási javak szemfényvesztő elosztását, némelyikük csak kivételes, legtöbbjük pedig elérhetetlen a világ többsége számára. De mialatt rövid távú profitra törekszünk, gyakran kihasználjuk vagy elpusztítjuk „tőkénket” – ez esetben a Föld forrásainak ökotőkéjét –, ahelyett hogy a megtakarításokból élnénk, például a megújuló források gondos felhasználásából. Az ismert ökonómus, Herman Daly megfogalmazásában: „úgy kezeljük a Földet, mint egy felszámolás alatt álló üzletet.”

Pedig éppen a Föld lehetne az inspiráció forrása, amikor megoldásokat keresünk: ökológiai rendszerei körkörösek lévén, képesek a megújulásra, hulladékmentesek és a napenergia hasznosításán alapulnak.

Szerencsére akadnak már ismerői a rendszer-elvű ökológiai gondolkodásnak. Kalundborg városában egy gyáros a város iparnegyedében a közeli kőolajfinomító hulladékának hasznosítására alapított vállalkozást. Az addig csak egész egyszerűen elégetett melléktermékek sikeres újrahasznosítása arra ösztönzött más befektetőket és városi tisztviselőket, hogy további lehetőségek után nézzenek. Felfedezték a helyi erőmű kéményeiben keletkező hatalmas hőmennyiséget. Hamarosan két vállalat és lakások ezrei fűtöttek ezzel a „fölösleges” többletenergiával. Az egyik gyár melléktermékként nitrogénben és foszforban gazdag szennyvizet bocsátott ki, s ennek révén közel ezer farm jutott megbízható műtrágyaadalékhoz a közeli ipari parkból. Évek során az ilyen és ehhez hasonlóan alkalmazható és könnyen átlátható eljárások ösztönözték egymást – mígnem már hét ipari létesítményt, farmerek és városlakók ezreit köti össze ilyen cserekapcsolat-hálózat, melynek anyagforgalma az évi három millió tonnát is eléri.

Kanadában a Medve folyónál egy újszerű, élő organizmusokra épülő és ökoszisztémaként működő szennyvíztisztító rendszer végzi el a „piszkos munkát”. A híres Fundy-öböl (Bay of Fundy) partjaira telepített üvegszerkezet úgy néz ki, mint egy melegház. És valóban, bent növények, kígyók, protozoák (véglények) és algák – melyeket a nap energiája táplál – dolgoznak szorgalmasan, hogy a szennyvizet tiszta vízzé alakítsák, ami aztán beleömlik a folyóba.

AZ ÉLŐGÉP

Dr. John Todd, aki a Medve folyó „élőgép” eljárásának feltalálója, sokat érvelt az olyan ökológiai tervezés mellett, amelyet úgy írt le, mint ,,a természetes viszonyok alkalmazása az emberi szükségletekre, és az emberiség integrálása az őt körülvevő természeti környezetbe.” Elképzelései túlmennek a természetet csak utánzó ciklikus modellen – és a (mérnöki) tervezés alapjául magukat az élő szervezeteket ajánlja. Huszonöt éve kutatja azokat a fajokat, amelyek képesek hosszú távon önfenntartóak, önszabályozóak lenni, és főleg hasznos ökoszisztémát létrehozni.

Todd 1980-ban indította az Ocean Arks Internationalt, a Massachussettsre épülő kutatói szervezetet, s ettől kezdve vált az ökológiai tervezés széles körű hasznosításának prófétájává. „Amikor valaki élőgépet tervez, szinte határtalan elképzeléseket kell a fejében tartania. Lehet, hogy valami olyasmit kell terveznie, mint a Medve folyó szennyvíztisztítója. Lehet, hogy élelmiszertermelésre kell élőgépet terveznie, esetleg üzemanyag-ellátásra; vagy hideg éghajlaton lévő lakások fűtésére, de egyeztetnie kell az ipari termelést az emberi települések és a mezőgazdasági tevékenység igényeivel.”

az amazonasi harcsa

Az ökológiai tervezésnek „magából az adott helyből kell kinőnie – állítja Todd. – Az éghajlatból, a biológiai környezetből, a föld- és a helyrajzból. Abból, hogy vajon város-e vagy vidék, hogy a fejlett országokhoz tartozik-e vagy a harmadik világhoz… valójában a lehetőségek a trópusokon éppolyan nagyok, ha nem nagyobbak, mint északon. És ha belekezdünk egy munkába, akkor a legegyedibb/egyénibb eszközöket lehet alkalmazni.” Lenyűgöző példa erre az Amazonasban élő harcsák élőgépként való hatékony felhasználása a szennyvíz elnyeletésére. Hány hagyományosan gondolkodó mérnök fejében fordul meg, hogy az amazonasi harcsát is számításba vegye?

„A ’holtgéptől’ eltérően az élőgép részei elsősorban élő dolgok. A szerkezetük vagy vázuk persze nyilvánvalóan valami élettelen – például tartály, üvegház vagy valami hasonló –, de részeik (a belső működés maga) száz- meg ezerféle élő fajból tevődnek össze. Képesek arra, hogy interakcióba lépjenek egymással, önszervezők, öntervezők, önjavítók, önreprodukálók legyenek.”

Az ipar is kezdi felismerni az élőgép jótékony gazdasági hatásait – véli Todd. „Elmegyünk például egy sörgyárba vagy egy élelmiszergyárba, és azt mondjuk: Megoldási javaslatunk van arra a problémára, ami az önök számára nagyon költséges és aggasztó. Nemcsak hogy meg tudjuk szüntetni, de ráadásul egy mellékterméket is létre tudunk hozni: ugyanazzal az eljárással önök ’mellesleg’ élelmiszert is előállíthatnak. A nagyvállalatoknak pedig be tudjuk bizonyítani, hogy nemcsak a környezeti előírásoknak tehetnek eleget, de az élőgép költségei is megtérülnek két éven belül.”

A ciklikus gondolkodás tanulságai a szélesebb gazdaságra is kiterjeszthetők. Ezt a szemléletmódot érvényesítjük, amikor a meg nem újuló természeti erőforrások felhasználását a lehető legnagyobb mértékű tartósságra, újrafelhasználásra és a hulladék hasznosítására, „reciklikációra” törekszünk. Valamivel több képzelőerő segítségével létrehozható olyan ipari park, amely többféle ágazat együttélésén, anyagforgalmuk körkörös összekapcsolásán alapul, mint Kalundborg esetében. Így az egyik vállalat hulladéka a másik ipari folyamatának anyagszükségletét biztosíthatja, vagy az egyik gyár termékéből keletkező hő a másikat a szükséges energiával láthatja el.

INTELLIGENS TERMÉKEK

Lehet termékeket egy egész életciklusra is tervezni. Németországban a Környezetvédelmet Segítő Hivatal az „intelligens termékeknek” nevezett árukat támogatják, azokat, amelyek hosszan felhasználható, megújítható forrásokból származnak úgy, hogyha visszatérnek majd a földbe, mérgező anyagok nélkül, biológiai úton bomlanak le. Az olyan tartós fogyasztási cikkek, mint az autók, televíziók és hűtőszekrények például nem lennének eladhatók, csak bérelni lehetne őket a gyártótól. A termék mindig is a gyártó céghez tartozna, ennek tudatában terveznék, használnák, és fogadnák vissza. Ha egy cég azzal számolna, hogy terméke visszakerül a saját ajtaja elé, mert törvényesen nincs mód a kidobására, akkor az újrafelhasználás és az újjáalakítás hamarosan a tervezés egyik sarkalatos pontja lenne.

Természetesen ezek az elképzelések nem vonhatják el figyelmünket terebélyesedő gazdasági problémáink elsődleges okáról, a túlfogyasztásról. Dr. Todd azt szeretné, hogy gazdasági rendszerünk nagyobb része természetes, élő szerveződéseket foglaljon magába. Az ipari ökológia ma még kissé mesterségesnek tűnhet, de ha eléri azt a szintet, hogy energia és táplálék cserélődik benne, akkor igazi ökológiává válhat – a kölcsönös részesedés értelmében.

Meg kellene tanulnunk ennek megvalósítását. Látom már az időt, amikor ökorendszerre szerveződnek közösségek: bizonyos értelemben hatalmas élőgépek, amelyeken belül emberek élnek, dolgoznak, ellátják polgári feladataikat, az oktatást és a tervezést.

Úgy tűnik, van értelme ennek a ciklikus gondolkodásnak. Mindenesetre gömbölyű bolygón élünk.

kép | shutterstock.com