Szvetelszky Zsuzsanna

A FOGADALOM

(részlet a Társaság Történetéből) [2003 július]

A FOGADALOM

(…)

Az pedig máig tisztázatlan a történészek előtt, hogy a GT (Globozófiai Társaság) miért éppen P.-t bízta meg a stratégiai elképzelések kidolgozásával. P. fellépésekor már világszerte tapasztalható volt a GT és a globbi közötti ellentétek kiéleződése. Ám P. nemhogy GT-tagsággal nem rendelkezett, de többször is visszautasította az ilyen irányú felkéréseket. Beszédeiben és írásaiban csakúgy, mint befolyásos körökben hangoztatott véleményében elítélte a GT mindkét szélsőséges csoportját: a globofileket és ultraradikálisaikat, a globománokat éppúgy, mint az általa „fontolva szaladóknak” is csúfolt globofóbokat.

Kétségtelen azonban, hogy a GT-nek tudomása volt arról, hogy P. kapcsolatokkal rendelkezik a globbi úgynevezett legfelsőbb köreiben. A GT-elnökség szívesen használta az „úgynevezett” jelzőt, mert – akárcsak az egész tagság – mélyen megvetettek mindenkit, akinek (GT-normák alapján) hiányos volt a klasszikus műveltsége.

Ismeretes, hogy akkoriban a globbi már a sorozatos fúziók eredményeképpen két szárnyba tömörült. Az Északi Triász és a Déli Triász csúcstanácskozásain – melyek a globbi összes további, lokális döntését meghatározták – összesen három-három tag vett részt.

kétségbeesett felhívások

A globbi hatalmának megdöntésére, de legalábbis a kikezdésére irányuló szándékok akkor öltöttek konkrét formát, amikor a globbi a mennydörgés privatizálása után hozzáfogott a Celsius-fokok privatizálásának előkészítéséhez. Noha a GT számos szakértője már korábban is jelezte ennek a lehetőségnek a veszélyét, senki nem figyelt a kétségbeesett felhívásokra. Már javában folytak a tárgyalások a Celsius-fokok elosztásáról, sőt újraelosztásáról (elhangzott egy nyilatkozat, miszerint a bortermelő cégek fúziója kifejezetten a pincehőmérséklet megszerzése érdekében ment végbe), amikor a GT észbekapott: titkos és rendkívüli ülések sorozatának eredményeképpen született meg a határozat, hogy cselekedni kell.

A határozat konkrét kivitelezését P.-re bízta a Társaság. P.-t utólag sokan hasonlítják Oliver Cromwellhez vagy Cincinnatushoz, mások alakját a „nép fiaként” magasztalják. P. tornatanár volt, családos ember. Anyanyelvén kívül még két idegen nyelven olvasott. Olvasott. Ő vázolta fel az emmentali fogadalom néven elhíresült akciótervet, melynek részleteit az IRO* dolgozta ki. Az első IRO-kongresszus után „Kalasnyikov és dobostorta” címmel adták ki azt a dokumentumot, amely a P. elképzelései alapján tiltott listára kerülő szavakat, vagyis a márkaneveket tartalmazta. Mentességet élveztek a klasszikus irodalomban akár csak egyszer is felbukkanó, köznevesült márkanevek. A klasszikus irodalom listáját az IRO állította össze.

szvetcomp2

Ugyancsak az IRO rendezte azokat az összejöveteleket, ahol a résztvevőket kiképezték, hogyan színleljenek értetlenséget, ha egy hozzájuk intézett mondatban tiltott szó szerepel. A képzés lényege a meg nem értés taktikája volt: ezáltal akarták a tiltott szót értelmétől megfosztani. Eleinte sajnálatos félreértések is történtek, pl. egy szivar nevének ignorálása miatt majdnem lekerült a térképről egy főváros. Ennek ellenére mintegy másfél évszázados lankadatlan küzdelemmel hihetetlen mértékben megtépázta az IRO a globbi hatalmát. A meg nem értés gerillaharcát vállalók harmadik generációja már alig néhány márkanevet ismert, és ennek az lett a következménye, hogy a dolgokat a nevükön nevezték. Eleinte olyan, középen megbicsakló mondatok hangzottak el, mint: „Kérsz egy … inni? Később azonban elszaporodtak az olyan egyszerű mondatok, mint hogy: „Szomjas vagyok” (ezt ahelyett mondták az emberek, hogy mit kérnek inni, és ha az nincs, helyette mit). Más szempontból meg kellett erőltetni magukat, hogy a hozzájuk tartozó tárgyakról beszéljenek: meg kellett tanulni, hogy amikor ruhájukat vagy kocsijukat méltatják, akkor annak színéről, formájáról, szabásáról kell beszélni, máskülönben társuk nem értette volna meg, hogy a szóban forgó tárgy milyen. Sokan emiatt le is szoktak, hogy a hozzájuk tartozó vagy a boltban kapható tárgyakról beszélgessenek, inkább olyan témákat választottak – saját magukat, kapcsolataikat, vagy éppen beszélgetőtársukat –, ahol kisebb volt a veszélye egy-egy márkanév felbukkanásának.

így halt ki a gumimaci

Külön problémát jelentettek a csak márkanévvel megnevezett dolgok, ahol a meg nem értés egyben azt is jelentette, hogy nemcsak a nevét kellett értelmen kívül helyezni, hanem magát a jelenséget is figyelmen kívül kell hagyni – így halt ki a gumimaci (feltehetően édeskés ízű, gumi állagú, ehető kicsiny medve) és a tamagocsi (semmiféle szótár vagy termékkatalógus segítségével nem lehet kideríteni, micsoda).

A dinó-puzzle például háromszoros ignorancián esett keresztül: a dinoszauruszok kihalása után a fogadalmat tett meg nem értők a puzzle-t gyártó cég márkanevét is ignorálták, így maradt néhány száz furcsa formájú kartonlapocska, amiről ma már senki nem tudja, mire volt jó egykor.

A globbi bértollnokai a nyelv útonállóinak nevezték az IRO-kat – hamarosan ugyanis három másik osztályt kellett létrehozni, mert P. jócskán alábecsülte a meg nem értendő szavak számát. A tollnokok PAX! néven békemozgalmat hirdettek, és a száműzött szavak visszafogadását követelték a nyelvbe, de az egyik szemfüles IRO hamarosan a PAX kifejezést is betiltotta mint márkanevet. Az Északi Triász egyik tagja fel akarta vásárolni Karl Popper gondolatát a tudományos visszavezetésről (Scientific Reduction and the Essential Incompleteness of All Science), hogy copyright-perrel fenyegethesse meg az IRO-kat.

Hiába: P. ötlete olyan sikeresnek bizonyult, hogy néhány év múlva egyik korábbi, akkor megvalósíthatatlannak látszó, éppen ezért elvetett indítványát is alkotmányba foglalták. Ennek a javaslatnak az volt a lényege, hogy tizenkét óra pontban tizenkét órakor van.

(…)

kép | shutterstock.com