A FAL

Galambszárnyak surrognak
Kint, tömött sötétjük
Fojtogat, mint foglalat,
Látszólag puha gyűrűjük,
Így büntet most a némaság,
Ez a választalan, a vakmerő
Falért, amit akarni,
Látom már, dacos kihívás volt,
Phaetoni szenvedély építeni,
Dicsőségem, sugallják most,
Egy pillanat, elfúló lázadás,
És jön a gúnyos csönd után a
Pompás visszavétel, ez a rengeteg,
Lustán hullámzó szárny, mint egy
Dagály, lágy verdesés, merő,
Egykedvű pislogás, mögötte az
Égkék tekintetű.

kép | shutterstock.com