Radó Dezső

A FÁK ÁTVILÁGÍTÁSA

2000 október

A FÁK ÁTVILÁGÍTÁSA

A Leszámolók Nemzeti Szövetségének Szeretetszolgálata kongresszust tartott: hogyan tovább. Tizenöt év telt el az átkos óta, és nagyjából befejezéséhez közeledik a természetes személyek átvilágítása.

– Van itt még tennivaló – mondta az ismert hőlégballon-készítő, aki elsősorban a programok tudományos megalapozásáért volt felelős. – Kezemben van a követelés, hogy hajtassék végre a fák átvilágítása.

– Kik írták alá a beadványt? – érdeklődött a Mesterdalnok, aki a Központi Hóhérságban képviselte a Szövetséget.

– Az érdekelt aljnövényzet – hangzott a válasz –, név szerint a disznóparéj, a libatop, az ökörkóró és a lósáska.

– A lósóska és az ökörkóró nem aljnövényzet!

– De pártoló tagok – érvelt az előadó. – Ilyenekre szükség van, mert például az árvacsalán és az egérárpa megtagadta a beadvány aláírását.

– Ezeket megjegyzem magamnak! – mondta a Hétvégi hajnal című hangorkán szerkesztője.

– Az aljnövényzet követelése jogos – folytatta az előadó –, mert a bolsevisták által ültetett fák lombkoronája tendenciózusan összezáródott, és elveszi a fényt az aljnövényzet elől. Gátolja a fejlődésüket! Úgy nyomják el a kiszolgáltatott aljnövényzetet, ahogy évezredek óta elzárják népünk elől a fejlődés útját!

A vitába bekapcsolódott a közismert szakíró, aki arról volt nevezetes, hogy követelte a gyepgazdálkoás helyett a gyepügazdálkodás bevezetését.

– Véreim! – kezdte –, az aljnövényzetnek igaza van, a lombok valóban elveszik a fényt, de nekünk a talajgyökért kell vizsgálnunk. Vannak, ugye, a vékony táplálógyökerek, amelyek állandó fogyasztásukkal fosztogatják a földet, de vannak a támasztékot szolgáló karógyökerek is, amelyek messzire nyúlnak, és ki tudja, meddig érnek és kiket szolgálnak!

Közbeszólt az Érted gyűlöllek című könyv szerzője, a Szövetség szókincstárnoka:

– Híveim jelentették, hogy bizonyítékok vannak egyes juhar, platán, valamint nyírfákról. Régi képek tanúsítják, hogy feliratokat láttak rajtuk ilyen szövegekkel: „Éljen és virágozzék…” vagy „Ma a szocializmusért, holnap még azért se”. Egyes fák pedig eltakarták előlünk a Kárpátok csillogó bérceit, valamint a szőke Tisza habját!

Ezek után hosszas vita folyt arról, hogy miként kell átvilágítani a fákat, mert ugyebár a dolog nem csupán áttételesen értendő, hanem szó szerint is, lévén hogy a lombozat a világító napfényt elsinkófálja. Itt a nyilvános ráolvasás nem segít! Itt fűrész szükségeltetik!

Kiosztották a feladatokat, és úgy döntöttek: először a Moszkvában, Tel Avivban és Washingtonban elterjedt fafajokat kell kiirtani.

Az elnök eddig nem szólt a vitába, gondolatai elkalandoztak. Meghatottan emlékezett a kezdetekre, amikor megválasztatta magát vezetőnek, mert tudta, hogy a Nemzetnek szüksége van rá. Úgy érezte, most buzdítania kell.

– Jól látjátok a helyzetet. Véreim! Ezeknek idegen a szívük, valamint egész keringési rendszerük, a májról, veséről és más belső szervekről nem is beszélve!

A terv szépen alakult. Sikerült kiválogatni a tiszta magyar fafajokat, elsősorban magyarság-teljesítményük és nemzeti elkötelezettségük alapján. Lett volna feladat még bőven, de az idő elszállt. Megjöttek az ápolók és közölték, hogy a főorvos elrendelte a villanyoltást.

kép | adobe.com