Lauer Péter

HANGYA-GOND

HANGYA-GOND

Hangya a szobámban,
egy morzsa mellé leül,
tudom, nem jelent jót,
tudom, hogy nincs egyedül.

No, meg nem is tud leülni,
kizárt így hat lábbal,
hosszúkás teste most épp
egyalakú a morzsával.

Látom, felkapja, elviszi,
nem is látszik, hogy nagyon
erőlködne; surran az
étel ízelt lábakon.

Anya mondta, ne itt egyek,
persze most már hiába,
jönnek majd új kalandorok
összetett szemükben hála.

Versmondó | Horgas Judit

Kapcsolódó segédanyagok: