Vidor Miklós

A BOLTÍV

1996 november

A BOLTÍV

Sziklakapu a tengerpart fölött
Öngyilkos kőfalak
meredeken az ösvénynek rohannak
s ahol a zuhanás megáll
görcsös boltívbe gyürődik
félresikerült haláluk

Nem mersz kilépni alóla
Megnyílik az öböl
Égbetörő függőlegessel szemközt
Síkosan csillogó vízszintes végtelenség

A szemhatár átfordul önmagán
s alásiklik a csupán sejthető
túlsó világba
honnét a dörgő hullám
két gyökeret vert lábadig csapott

Aztán már csak a fény a szirtek a tömör
tenger üvegzöld tömbje

A boltív keretében
egy foglyulejtett ember
belédermed az öröklét
megélt szédületébe

kép | pictures.4ever.eu